Generációs különbségeket hogyan kezelitek? Nagyon zavar és frusztrál az egész

Anyukám hiába nem idős még (50 éves), sokszor olyan, mint egy rigolyás öregasszony. Amit a fejébe vesz, szerinte az csak úgy jó.

Vagy ő nem használ semmilyen technikát, a telefonja is ezeréves, nyomógombos és ha elromlik, ő csak olyat hajlandó venni, mert "azt ismeri". De közben naponta hív háromszor, hogy nézzem meg neki ezt, meg azt a ZINTERNETEN, vagy éppen keressek ki neki valami receptet és DIKTÁLJAM LE.

Ha valamit küldenék neki, vagy mutatnék, akkor úgy kell, hogy valamelyik kolléganőjének elküldöm, aztán munkaidőben ő megnézi annak a telefonjáról.

Autó ugyanez. Egy 20 éves kocsija van, minden is műanyag benne, semmi elektronika (az ajtók úgy nyithatók, ha a kulcsot mindkét oldalon (!) beledugjuk, az ablakot is csak olyan tekerős izével lehet leengedni, rádióadás éppen akkor van, ha a kocsi is akarja, se fűtést, se légkondit nem lehet benne kapcsolni, mert akkor a kocsi max. sebessége kb. 40 km/h lesz stb.). Kicsi, kényelmetlen, hangos.

Mikor autóvásárlás előtt álltam, kitalálta, hogy ő azt nekem adja, úgyis keveset használja. Megköszöntem, de mondtam, hogy tartsa meg nyugodtan, kicsit más típust szeretnék... Megvettem a sajátomat, ami régóta ilyen kívánságlistás álomautó volt nekem, hallgattam hetekig, hogy minek kellett ilyen drága autó, egyáltalán elférek én vele az utakon, kilátok a kormány mögül?!? Mondtam neki mindig, hogy vigye el nyugodtan, próbálja ki, meglátja, hogy sokkal kényelmesebb és jobb is vezetni, mint az övét. Á, nem, ő ebbe bele sem ül, hát ezzel nem lehet közlekedni. Aztán egyszer csak beült mellém, utána hallgattam, hogy állítsam be az ő kocsiján is, hogy azok a zenék szóljanak, amiket éppen akarna hallgatni, neki is tetessünk fűtést az ülésre, hát ő ki sem akar innen szállni...

Okostv ugyanez. Nem, neki nem kell "lapos tv", tökéletes az, ami van (az a régi, nagy hátú dobozos fajta volt még évekkel ezelőtt is, a covidig). Vettem neki egyet karácsonyra, hónapokig ki sem bontotta, mert "neki az nem kell", aztán egyszer meguntam és nagybátyámmal beüzemeltük neki. Telepítettem rá Netflixet, HBO-t stb. Azóta ez az esti programja, hogy filmeket, sorozatokat néz és mondja, hogy milyen jó, hogy nincs reklám, nem kell napokat, heteket várnia a következő részre, nem kell sietnie, hogy odaérjen, mire kezdődik és hogy ez egy "csoda".

Kártyával nem fizet, főleg nem online, mert "ellopják a pénzét".

És az a baj, hogy ezekkel engem is traktál, az autónál is hallgattam hetekig, hogy minek kellett, tökéletesen jó lett volna az övé is (nem, nem lett volna az). Bevásárlásnál nem érti meg, hogy nekem nincs kedvem heti egy délutánt arra szánni, hogy boltról boltra járkáljak, nézzem, éppen mi hol akciós, kerülgessem az embereket, szenvedjek a ki-be-felpakolással. Egyszerűbb mondjuk fürdés, sorozatnézés közben nyugiban megrendelni mindent a Kifliről, az ajtómig hozzák és kis túlzással megmozdulnom sem kell érte. Nem, átvernek, direkt rossz minőségűt küldenek, ellopják a pénzemet és majd nézhetek!

Igazából, ha nem hallgatnám ezeket folyton, nem zavarna.

És mondom, nem is idős, nagyszüleim jobban adaptálódtak a modern világhoz, mint ő. Mamámmal rendszeresen facetimeozom, tatám az minden könyvet, újságot, folyóiratot online olvas, stb.