Hogyan tovább ilyen családdal?

Több mint tíz éven át gondoztam a nagyszülőm, idén meghalt közel a 100-hoz. 32 éves vagyok, érettségi után költöztem külföldre a nagyszülőmhöz mert az otthoni légkör annyira rossz volt hogy esélyem se lett volna Budapesten továbbtanulni vagy élni velük. Kifejtették a szüleim már érettségi előtt hogy nem tudnak támogatni ha elvégzem a középiskolát és menjek dolgozni (vagy házasodjak meg egy gazdag férfival) továbbá állandóak voltak a veszekedések otthon gyerekkoromba. Gyerekként anyám rendszeresen ordított mert koszos volt a lakás, miután apám délutáni műszakba járt dolgozni. 8-10 évesen nem tehettem erről aztán amikor már tudtam, 12 évesen elkezdtem takarítani iskola után hogy ne legyen este az a lelki terror amit anyám rendezett a koszos lakás miatt.

Nem volt könnyű külföldön se, de legalább sikerült lediplomáznom (ingyenes az állami felsőoktatás) és közben ápoltam a 90 év feletti nagyszülőm. Az utóbbi 2-3 év volt a legkeményebb amikor valójában 0-24 órás otthoni felügyeletre szorult és a végén már felállni se tudott. Erre mentek rá a fiatal éveim: utazni, dolgozni, karriert építeni, családot alapítani esélyem se volt. Miután meghalt mindent utána apám örökölt, mivel nem volt szerződésem vele. Most itt vagyok újra Budapesten, együtt a szüleimmel egy lakásban. A szüleimmel nagyon nehéz: anyukám mindent kontrollálni akar. Nem moshatok a mosógéppel nehogy elrontsam, így csak kézzel mosok ha nincs otthon. Nem főzhetek ha anyám otthon, nem tudok vasalni, átnézi a dolgaim kíváncsiságból, ha már este 19.00 után nem vagyok otthon azonnal felhív hol vagyok és mikor megyek haza mivel estefelé jár és a pénz felett is maximális a kontroll. (Ehhez jönnek olyan gondolatai hogy ha elmennék külföldre dolgozni akkor jön ő is velem lakni időszakosan mint nyugdíjas és mellette majd dolgozik ott, hogy ne béreljen lakást.) Mindezt egy kis méretű társasházi lakásban ahol helyem sincs. Ezek után közölték velem hogy a külföldi lakásban a nyugdíjas apám költözik utána pedig anyukám “időszakosan” miután nyugdíjas lesz (mint nyaralóként fogja használni persze soha nem jött egy napra se segíteni amikor szükség lett volna rá). Én pedig keresek munkát itt (vagy bárhol a világban) és ezzel együtt albérletet is kellene keresnem (bár nem tudom hogy tudnék-e annyit keresni hogy megéljek a képzettségem alapján) mert anyámmal nem tudok élni így. Egy vacsorát nem főzhetek este 8 óta után, hiába nem ettem semmit aznap. Tudom hogy elszúrtam az életem, azzal hogy gondoztam maximális erővel a saját életem tettem tönkre. Miután a szüleimnek nincs rám szükségük, mehetek utamra. Gondolkoztam rajta, hogy ha egyszer egyenesbe tudok kerülni a “soha viszontlátásra” velük. Az hogy 32 évesen esélyem nincs élni az életem miattuk így hogy semmit nem kaptam tőlük, mindennek a teteje.