Megmondjam anyámnak, hogy fiúval találkozom?

Igazából lassan a 21-et is betöltöm, szóval nem engedélykérésről van szó, hogy jujjci, mi van ha nem enged el. Sőt, még csak nem is problémázna azon, ha randim lenne, épp ellenkezőleg. Szimplán együttélés alapjai közé tartozik, hogy szólunk a másiknak, ha megyünk valahová, aztán beszélgetés közben úgyis érdeklődik, hogy hova, kivel, nem feltétlenül mondanám ezt számonkérésnek, inkább érdeklődés, amire elég abszurd lenne azt a fejéhez vágni, hogy "semmi közöd hozzá".

Csak az a baj, hogy anyámmal nem jó a kapcsolatom(mekkora mázli, hogy tanév közben koliban élek:D), szeret túlságosan belemászni az aurámba, főleg ha arra gyanakszik, hogy van valakim. És ez számomra kellemetlen, nem bizalmas a kapcsolatunk, ha lenne valakim, se akarnám beavatni a lehető legtöbb ideig. Egyszerűen tök idegen számomra, hogy a családom bármelyik tagjával, főleg anyámmal a szerelmi életemet vitassam meg.

Viszont pénteken találkozom egy szaktársammal. Ha mondom otthon, hogy lelépek délután, anyám úgyis megkérdezi, hogy miért, kivel, stb. Ha megnevezem az illetőt, anyám azt fogja feltételezni, hogy randim van(akár igen, akár nem, a kérdés szempontjából lényegtelen), nyaggatni fog utólag, ami nekem teher, idegesítő. Mit gondoltok? Mondjam inkább azt, hogy valami barátnővel találkozom? Úgysem ismeri a lány barátaimat, már gimnáziumban is kollégista voltam, a lányok neveit megjegyezni se volt képes, akármennyit meséltem róluk. Meg abba a városba megyek, ahol gimi alatt voltam kolis, tehát ki van csukva, hogy anyámmal összefutunk véletlenül, és ismerősei sincsenek ott.