Dolgozni szeretnék, ezt miért nem érti meg az anyám? Mi ezen a felháborító?
Mikor jelentkeztem egyetemre, mondta, hogy amíg nincs diplomám, támogat anyagilag, nem szeretné, hogy dolgozzak. Örültem neki, de ennek a megvalósítása annyira nem gördülékeny...
Mindent számon kér rajtam, kétezer forintot is, hogy mire, hova költöttem.
Folyamatosan hallgatom, hogy neki nincs pénze, "oldjam meg" (nem extra pénzt kérek, hanem a megbeszélt heti összeget). Vagy hogy költsek kevesebbet... Heti 20 ezret kapok, abból kell fedeznem az étkezéseket, tisztálkodást, közlekedést, mindent. Szóval nem az a helyzet, hogy hetente 5 buliba megyek és menjek csak kettőre helyettük, de nehezemre esik. Vagy, hogy naponta veszem a starbucksos kávét... Konkrétan ilyeneket mond, hogy ha mondom neki, hogy oldjon már meg ennyiből 3-4 étkezést naponta, hogy "nem kell annyit enni". Vagy megjött, már nem volt pénzem, kértem tőle (fájdalomcsillapító, tampon). Elkezdett számon kérni, hogy mennyi tampont használok én el, és hogy éjszakára terítsek magam alá két törölközőt inkább... Vagy beteg lettem, írtak fel antibiotikumot, meg más gyógyszereket. Közölte, hogy nem kell az, nem ad rá pénzt, menjek haza és "feküdjem ki".
Lehet spórolni, ha van miből. De a minimumnál lejjebb már nem tudod adni, bárhogy is szeretnéd.
Szóval jelentkeztem pár helyre, egyetem mellett dolgozni. Az egyik helynél már voltam is interjún, megkaptam az állást. Nem mondom, hogy ebből fogok meggazdagodni, de arra jó, hogy ne ennyire a minimumon éljek, tudjak kicsit kényelmesebben lenni + teljesen home office, aminek nagyon örülök.
Amíg nem volt biztos munkahely, addig ezt nem mondtam otthon, mert féltem, hogy sehová nem vennének fel. Most mondtam el tegnap, hogy mi a helyzet, én nagyon örültem, anyukám férje is mondta, hogy ez tök jó, anyám meg elkezdett tombolni, hogy én ezt mióta hallgatom el, hogy gondoltam egyáltalán, hogy a tudta nélkül, a háta mögött ezt megcsinálom, ha ennyire nagylány vagyok, akkor nem kell hazajárni, lehet elpakolni innen az összes cuccomat.
Egyszerűen nem értem, mi a baja, mikor eddig azért veszekedett velem heti szinten, hogy nincs pénze, rengetegbe vagyok és spóroljak már. Meg én ennek a lehetőségnek tényleg örülök, hogy lesz saját pénzem, nem az van, hogy várom hetente a pénzt, izgulok már hétfő reggel, hogy vajon elutalja-e, mikor tudok venni magamnak kaját stb. Szóval azt hittem, hogy ő is örülni fog, ehelyett lassan egy napja nem szól hozzám, csak összehúzott szemekkel, cérnavékony szájjal méreget, ha lemegyek a földszintre valamiért.
"eddig azért veszekedett velem heti szinten, hogy nincs pénze, rengetegbe vagyok és spóroljak"
pontosan ez a baja, nem tud min veszekedni ( egyelőre, majd talál valamit ne aggódj) nem bírja az orrod alá dörgölni hogy ő adja a lóvét.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!