T.i szeretitek a szüleiteket, családotokat?
Úgy értem, hogy éreztek konkrétan szeretetet?
Amióta a lányom megszületett (3 és fél éve), a családom inkább csak idegesít engem sajnos. Apámmal sosem volt olyan jó kapcsolatom, de most nem is róla van szó.
Én azt hittem, hogy anyámat nagyon szeretem, mert jó anya volt, de az elmúlt években egyszerűen semmit nem érzek iránta, viszolygok az ölelésétől, nem szeretek vele beszélgetni, idegesít, ahogy beszél, stb. Pedig amúgy nincs vele konkrét baj, nagyon támogató, mindenben. Mégis, egyszerűen mintha eltűnt volna belőlem a szeretet. Szar érzés, mert ő tényleg jó ember, én viszont nem tudom irányítani az érzéseimet. Nálatok volt ilyen? (Nem mutatom ki neki egyébként ezeket, nem akarom megsérteni)
Nem, nincs miért szeressem őket. Tettek érte, úgyhogy évi 2-nél többször nem is járok haza, de akkor is kétóra után inkább eljövök, mert elég volt belőlük.
Amúgy jó lehetne a kapcsolatunk ha tök más személyiségek lennének. :D
Nem kötődöm anyámhoz egyáltalán (apámhoz sem kötődtem, ő már meghalt). Nem érzek iránta szeretetet, ez az igazság, és tett is érte. Mindig éreztem, hogy egy utált, megtűrt kötelesség vagyok neki, "mer' mit szólnak, ha nem szül".
Most persze van a nagy csodálkozás, hogy miért csak egy évben kétszer megyek hozzá, hát ez van.
(A többi rokon - unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik - nem játszanak semmi szerepet, zéró kontakt. A családom a férjem és a lányom.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!