Normális az ha egy szülő intézettel fenyegeti a gyerekét?

Másképpen kell megoldani a problémákat, minthogy a gyerekben "félelmet kelt a szülő" és ilyeneket talál ki. :(

Felnőttként azon gondolkodj, miképpen tudnád feldolgozni ezt (meg még gondolom volt pár dolog, ami önbizalomhiányt okozott)

Ja, annyi, hogy feleseltem, szerinte pofám nagy volt (valójában nyíladozott az értelmem, az önálló vélemény alkotás képessége). Emellett jó tanuló voltam, iskolában példás magatartás.

13. voltam.

N/41

Engem is fenyegetett ezzel, pedig én nem voltam rossz tanuló, énekből és matematikából voltam négyes, a többi ötös, 4,8 volt az évzárón a bizim minden évben felsőtagozatosként, gimiben sem ment soha 4,5 alá az átlagom. Viszont lovagolni akartam. Az, hogy apám nem is tudott róla, hogy a barom anyám mivel fenyeget, az akkor derült ki, amikor összecsomagoltam egy bőröndbe amit vinni akartam, és odatettem az ajtó elé, hogy reggel jönnek értem és azt viszem magammal. És apám jött haza este, és döbbent arca és a kérdései elárulták, hogy neki fogalma sem volt a hülye anyám fenyegetéséről. De akkor akadt ki igazán, amikor kijelentettem, hogy én örülnék ha állami gondozásba vennének. És tényleg úgy gondoltam.

Mondjuk még kellett négy év, amig anyám pofájára b.szhattam az ajtót. Mondjuk, apámat sajnáltam nagyon, hogy ő mennyit szenvedett a hülye anyám mellett.

Érdekes, apu nálunk sem tudta. A másik érdekes,hogy én is totál bevettem. Napi többször kérdeztem anyámat, hogy ez vagy az a dolog hogy van az intézetben. Pl. Étkezés, leckeírás, vagy a suli változik-e.

Egyszer apu meghallott egy ilyen kérdést, kérdezte, hogy mi van? Akkor mondtam neki tök komolyan. Akkor lesápadt, aztán beszélt anyuval négyszemközt.

Ebben az is a durva, hogy 9 évesen becumiztam simán, mert kinéztem anyámból.

17

Én komolyan vettem ugyan, de anyámat soha nem kérdeztem arról, hogy milyen ott az evés vagy bármi egyéb. Nem érdekelt, mert bennem nem félelmet keltett a fenyegetése, hanem örömet, hogy jaj de jó, akkor ott, a fóti intézetben vannak lovak és lehet lovagolni. Az, hogy hogy megy az étkezés vagy lecke írás, az rohadtul nem érdekelt. A bőröndbe sem csomagoltam extrákat, csak amit én vettem a kutyasétáltatásból: a lovagló nadrágomat, a csizmát, és pár pólót. Azt gondoltam, majd ott kapok ruhákat. A tankönyveimet is pl simán kihagytam, mert úgy gondoltam, hogy az is van az intézetben.

Engem addig fenyegettek, míg be nem nyögtem gyerekként, hogy rendben, indulhatunk.

Ott valamiért abbamaradt.