Apám párja megsértődött rám, mert beszóltam neki az alkoholizálás miatt, hogyan békítsem ki?

Nem vagyok már gyerek, közel vagyok a 30-hoz, de pedagógus vagyok, otthon élek.

Tudni kell, hogy Anyukám alkoholista volt, egész gyerekkorom alatt, minden nap ivott. 10 évesen én takarítottam a hányását, én segítettem fel az ágyra, mert eldőlt részegen, közben tanultam, kitűnő voltam. Az egész ház bűzlött a pia szagtól, ilyenkor beszélni sem tudott, és több alkalommal veszélyeztetett (részegen elárasztotta a házat vízzel, felgyújtotta tesóm ágyát, stb).

A lényeg, hogy vele nem tartom a kapcsolatot, Apukámmal és a párjával élek. Apa minden nap iszik egy kis Martinit, ennek sem örülök, mert minden egyes nap, kihagyás nélkül, utána pedig estére bevesz egy fél szem frontint, hogy tudjon aludni.

Apám párja hetente egyszer iszik, de akkor eléggé. Ezzel sem lenne bajom, ha nem látszana rajta. Ilyenkor rengeteget lelkizik velem, mondja nekem a dolgait (de nem szólhatok közbe, mert arra nem figyel), néha ő is dülöngél, rengeteget ölelget, stb.

A lényeg, hogy múlthéten volt a szülinapom, és már vette elő a sört, én pedig szóltam neki, hogy már megint iszik? És elmondtam neki, hogy engem zavar, mert meglátszik rajta.

Na azóta lelki terror van. Rideg velem, alig néz rám, nem reagál arra, amit mondok neki, és Apának is mondta, hogy én is mindenhez hozzáfűzök valamit. nyilván mit szólok bele, de azért nekem ez nem kellemes, hogy folyton a Martini meg sör előkerül. Főleg, hogy utána a fél szem frontin is, és egyszerűen felidézi a gyerekkori rossz élményeket. El fogok költözni idén december körül albérletbe, és utána nem tervezem tartani velük a kapcsolatot, viszont addig nekem ez borzasztó enhéz, főleg, mert készülnék a tanévre, stb, de folyton gyomorgörcsöm van.

És azóta ilyen feszültség van anya és közöttem, emgkérdeztem tőle, hogy mi a baj, és rám üvöltött, hogy nincs semmi. Tehát esélyem sincs megbeszélni vele.