Szüleim teljesen ki vannak akadva, mert 170 ezer forintért dolgozom. Normális ez?

Több mint fél évig itthon voltam, képtelen voltam emberek közé menni mert mindig rosszul lettem (pánikrohamok). Előtte kereskedelemben es gyárakban dolgoztam 11 évig, aminek ez a betegség lett az eredménye. Soha többet nem fogok stresszes bolti, vagy darabszám teljesítős 3 műszakos rabszolga munkát vállalni. Jelenleg egy iskolában takarítok délutánonként, nem kell kapkodni, nincsenek emberek, nincs felelősség, és láthatóan jobban is vagyok, de sajnos a fizetés csak ennyi (heti 40 órás àllàs).

Mikor ezt megtudták szüleim hatalmas balhét csaptak, hogy ezt miért csinálom, elment az eszem, mire fogom így vinni az életben, menjek vissza valamelyik "jól fizető" áruhàzba dolgozni. A betegségemről tudnak, de az elmúlt fél évben is csak hisztinek, beképzelt rosszulléteknek tartották, azt hitték csak nem akarok dolgozni.

Most ott tartunk hogy minden találkozáskor ez a téma, másról nem lehet velük beszélgetni, és erőltetve mutogatják nekem az álláshirdetéseket, persze olyan munkákról mint amiket eddig végeztem. Eddig heti 2-szer találkoztunk, de már nagyon ott tartok, hogyha így megy tovább akkor egy ideig szüneteltetem velük a kapcsolatot. Nem az zavar hogy keveslik a pénzt, hiszen én is így vagyok vele, és amint lesz jobban fizető de nyugis munkakör, váltani fogok... hanem hogy a rosszulléteimet hisztinek bélyegzik, és csak erőltetik hogy menjek vissza az eddigi munkahelyeimre.