Mikor váltatok le pénzügyileg a szüleitektől? Hogyan kezdtétek az önállósodást? Mennyire volt nehéz, megterhelő számotokra?

Ha a nővéremből indulok ki 🤔 aki 45 éves, kifolyik a kezéből minden..

Te is dettó ugyan ez vagy.

Azert teheted ezt meg, mert a szuleid tamogatjak a hulyeseged. Az oke lenne, hogy ettermezel meg neha vennel ezt-azt, de teljes butorcsere? Az komoly :D

Gondolom havonta van ruhatar csere is.

De amugy neked nem kell aggodnod. Ha elfogy a fizetesed 1 het alatt, apu majd ugyis kipotolja. Vagy a pasid.

Most oszinten, ha a szivemre teszem a kezem, akkor lehet en is kihasznalnam ezt a lehetoseget, ha lenne.

Bar mivel nem igy nottem fel, egyaltalan nincs igenyem sok millio vacakra, felesleges targyra, ruhara, amit talan a budos eletben fel se veszek.

De cserebe a vilag osszes penzet el tudnam kolteni utazasra, ha lehetne..:D

19 évesen elmentem koliba egyetem miatt és a következő héten már kezdtem is a diákmelót egy gyárban mert kolidíjtól a kajáig mindent magamnak kellett fizetnem. Otthonról konkrétan nulla támogatás volt, már korábban is ösztöndíjból meg versenyeken és diákmunkán szerzett pénzekből vettem magamnak dolgokat pl. olyan ruhát, ami jó is rám. Írhatnám, hogy megtanultam spórolni, mert muszáj volt, ez részben igaz de mivel eleve a családom is csóró volt, mindig azt láttam, hogy sosincs semmire pénz, azt szoktam meg. Nekem inkább az tartott sokáig, mire megtanultam költeni, értsd nem éreztem bűntudatot ha a saját megkeresett pénzemből vettem valami olyat, amit otthon haszontalanságnak tartottak.

Neked annyit tudok mondani, hogy nagyon jó, hogy észrevetted a tényállást, sokan eddig sem jutnak el. Szerintem csak önfegyelem kérdése a dolog, ne nézegess ilyen oldalakat, iratkozz le a hírlevelekről, igyekezz célirányosan menni a plázába, ne menj be olyan üzletbe, ahová nem terveztél. Hagyd abba a videókat is, nézz helyette valami mást, ami nem ingerel ennyire vásárlásra. Havonta egy célzott napon jutalmazd meg magad de csak egy dologgal és behatárolt összegben. Gyakorlással menni fog.

Az olyan közegben felnőtt fiatalok, mint amilyen Te is vagy, csak akkor szoktak leválni a szülőkről, ha találnak egy hasonlóan pénzes "mentort". Jellemzően a saját fizetésük sosem elég a megszokott életmódjuk finanszírozására és sajnos nagyon igaza van a barátodnak, a fogyasztói társadalom mintapéldánya vagy.

Vigyázz, ha egy ilyen értelmes pasit nem akarsz elveszíteni, érdemes lenne életmódot, gondolkodásmódot változtatni.

20 évesen voltam Erasmuson, ott kaptam az elején támogatást szülőktől, mert még nem kaptam meg az ösztöndíjat, de ki kellett fizetni a kolit, utána viszont ott csak ösztöndíjból éltem, a végén pont az a kétszázezer forint maradt meg, amit a szülők adtak.

Egyetem alatt részmunkaidőben dolgoztam, először feketén, aztán mester alatt bejelentett munkában az egyetemen. Ekkor még otthon laktam, és szüleim támogattak (nem fizettem rezsit és kaját, a saját dolgaimat magamnak fedeztem).

Egyetem után, 23 évesen költöztem külföldre egy gyakorlatra, ott már a korábban félrerakott pénzemből tudtam az első hónapban megélni, aztán meg a fizetésemből.

Most újból Magyarországon élek, a férjemmel együtt, de már teljesen függetlenül, albérletben élünk, mindent magunknak fizetünk. Most 27 vagyok, idén vettünk autót a megspórolt pénzből, tavaly még telket (Fundamenta), ezekre büszke vagyok. A következő tervünk egy lakás, vagy építkezés, de ez egyelőre elég messze van még.

Kérdező, mik a jövőbrli terveid? Esetleg abba kéne félretenned, gyűjtögetni, ha van cél, a motiváció is nagyobb.