Általában mi az oka, ha a testvérek nincsenek jó viszonyban, és folyton ölik egymást?

Egész hétvégén egy 3 gyerekes családot kellett hallgatnom medencézni, már majdnem vízbe fullasztották egymást, mindenen veszekedtek, ordítoztak. Anyuka meg végig vigyázzban fenyegetőzött mellettük nulla ráhatással.

Aztán belegondoltam hogy mi is ilyenek voltunk csak minket leszartak hogy rendezzük le egymás között, de mi is majdnem megöltük egymást anno. Aztán tudtuk hogy ez túlment egy határon, másnap békében ébredtünk, és játszottunk tovább. Persze mikor elértük újra az ingerküszöböt, kezdődhetett az újabb balhé.

Úgyhogy ez normális, a gyerekek legtöbben hülyék, a testvérek egymás agyára mennek, keresik a határokat. Rengeteg energia van bennük, amit ezzel (is) vezetnek le, nem feltétlenül utálat vezeti őket.

Nálunk a személyiség az oka.

3an vagyunk testvérek. Én 30, húgom 27, másik húgom 25.

A nagyobbik húgommal az első perctől utáljuk egymást. Mikor anya elmondta, hogy terhes, sírtam, ütöttem a hasát hogy nem akarom. (Én erre nem emlékszek). Mikor megszületett, bementünk a kórházba, ott akkor egy tv-n mutatták a babákat. Egyből megismertem és tudtam, hogy utálni fogom. A mai napig bennem van.

Az be is jött. Egy igazi rohadék. Már bocsánat. Gyerekkorunk óta keveri a szart, senkivel nem jőn ki, hazudik, lop.

18évesen le is lépett, azóta nem láttam.

Másik húgomat vártam, örültem neki, hátha lesz egy normális tesóm. Bejött. Vele nagyon szoros a kapcsolatunk.

Gyerekként mindig mi ketten játszottunk, nagyobbik hugomnak meg az volt a szórakozás, hogy piszkált minket. Azt élvezte ha rombolhat, minket megsirathat.

Ilyen a személyisége.

Miért kellene jóban lenniük, amikor lehet, tök más személyiségek?

Én sem beszélek az öcsémmel, mert semmi közös témánk, akkor meg minek erőltetni?

A szüleink persze sápítoznak, de könyörgöm, az egy országgal odébb élő barátnőmmel több a téma, mint a tesómmal, akivel amúgy együtt nőttem fel.

Jópofizni meg nem fogok mások kedvéért meg feszengeni.

Az én nővérem egyke akart lenni, és ebbe belerondítottam, mikor megszülettem, mikor 2 éves volt. Esélyem sem volt, hogy megkedveljen. Gyűlölt az első perctől fogva, pedig én nagyon igyekeztem a kedvében járni, jó testvéri viszonyt kialakítani. De ő nem akart tőlem semmit, leginkább annak örült volna, ha valahogy elnyel a föld és végre egyke lehet. Traumatikus gyerekkorom volt mellette, tényleg nagyon gyűlölt.

Végül 22 éves voltam, mikor elköltöztem otthonról. Ő maradt, egészen 39 éves koráig. 15 éven át megkapta az egyke szerepet, szerintem nagyon élvezte. Mióta nem lakjnyk együtt, jobb a viszony köztünk.

38/N