Van abban bármi jó, ha az ember második gyerek?
A bátyám másfél évvel idősebb, és egész gyerekkoromban az ő levetett cuccait kaptam meg. 16 éves koromig egyetlen egy új cipőm sem volt, csak abban jártam, amit ő kinőtt vagy megunt. Téli kabátaim úgszintén mind, elvétve volt egy-egy nadrág vagy poló amit újat kaptam, na meg a fehérnemük. A játákok szintén, még egy uj focilabdám sem volt, csak az, amit a tesóm már rongyosra rúgott, bicikli is. Volt egy xbox 360 játékkonzolunk, amire kb félévente kaptunk új játékot, ott is mindig a tesóm dönthette el, hogy melyik játékot vegyék meg a szüleink.
19 évesen ő egyetemre ment, nem volt hely a bentlakásosban, így a szüleink az albit is fizetik neki. Egy évvel később, mire én leérettségiztem apa munkahelye megszünt, csak ösztöndíjjal mehettem volna egyetemre, (a tesóm sem ösztöndíjas) mert a szüleim nem tudták fizetni, így elmentem dolgozni.
Az esetedben valószínűleg lényegtelen, hogy ki az első, illetve a második. A szüleid képtelen a helyén kezelni a testvér viszonyt.
Ha ez vigasztal, akkor a húgomnak vettek egy 2 szobás lakást, nekem meg semmit.
Egy dolgot tehetsz, hogy ebből erőt merítesz és megmutatod, hogy te akkoris sokra fogod vinni.
Hat mondjuk bejutni a legtobb allami szakra nem egy nagy cucc, gondolom nem orvosnak keszultel volna. Egyebkent se a bejutas a nehez, ez a legkonnyebb resze, mondjuk meg orvosin is.
Szoval egyetemre speciel mehettel volna, ha annyira akartal volna.
A tobbi persze nincs rendben, soha nem tudnek kulonbseget tenni a gyerekeim kozott.
Hát, sajnálom. Szerintem ez inkább a szüleid hibája... Én egyke vagyok, már kicsi korom óta azt mondtam, ha megkérdezték, hogy akarok-e testvért, hogy nem, mert kevesebb pénz jutna rám :P
Általában a szülőknek sikerül úgy kezelniük a helyzetet, hogy nem éreztetik ennyire, hogy az egyik gyereket jobban szeretik, de láttam már sok-sok ellenpéldát is, volt ahol az elsőnek kb semmit sem engedtek, iszonyú szigorúak voltak vele és az eredményt látva a másodikat sokkal egészségesebben sikerült felnevelniük vagy a nagyobbakat elhanyagolták, mert a "szegény" kicsinek igyekeztek kompenzálni a nemlétező, vélt sérelmeit.
Olyasmit akartam én is írni, mint a hármas. Ahogy én nőttem, és jöttek a "nagyosabb" dolgaim (mint a nagylányosabb ruhák, este tovább kimaradás, szórakozóhelyekre járás, önálló és szülőkétől eltérő vélemények), addigra a nővérem már kitaposta az utat, és feltolta a szülők ingerküszöbét. Amit tőle még tiltani próbáltak, vagy hegyibeszédet kapott érte, azt tőlem már fel se vették. Nem kirívó dolgokról van szó, nem voltunk kicsapongóak vagy deviánsak, csak ő még meglepte a szüleinket azzal, hogy kezd felnőni, én meg már nem.
Persze megvan a második gyerekség árnyoldala, nem tagadom, én is levedlett cuccokban nőttem fel, és más hátrányok is értek, például nagyságrendekkel kevesebb figyelem jutott rám. De ha az a kérdés, van e előnye is: van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!