Hogyan éled meg, ha a gyerekeid apja az egyik gyereketeket érezhetően jobban szereti a másiknál? Viszont olyan típus az apa, hogy úgysem ismerné be, ha szólnál neki emiatt.

Próbàlom ennek elejét venni. A nagy 2 éves, imádják egymást az apjával, a kicsi 2 hónapos, engem ez zavar, hogy a naggyal ilyenkor sokkal több dolgot megcsinált, most nem akar pl. pelenkàzni vagy fürdetni.

Nem okolom, nyilván egy férfi máshogy kapcsolódik a gyerekéhez, mint egy nő, és nem tud még annyi mindent kezdeni egy ilyen módon picivel, mint a naggyal, akivel rengeteg közös élménye van és aki visítva rohan elé, ha hazaér, de leültettem és elmondtam neki, hogy ha így áll a kicsivel, nem is lesz meg a kötődés.

Úgyhogy most rá van "erőltetve", hogy igenis foglalkozzon vele, hogy alakuljon a kapcsolat köztük. Ha már nagyobbal lennének a gyerekek, és akkor lenne ez, nem tudom, mit csinálnék, de tuti jól leb*sznám, hogy ha már nem tudja mindkettőt ugyanúgy szeretni, legalább figyeljen màr oda a làtszatra.

Az apámnak annyira sikerült beismernie a dolgot, hogy konkrétan ki is mondta, hogy a nővéremet nem tudja úgy szeretni, mint engem. Képzelheted, milyen botrány lett ebből.. Anyám teljesen belebetegedett, úgy kompenzálta ezt, hogy a nővéremnek a mai napig bármit eltűr, bármit megbocsájt (ő meg ezt annyira kihasználja, hogy már haza se járok, mert nem bírom nézni).

Biztosan eszméletlenül nehéz egy ilyen helyzet, én biztosan családterápiára mennék a helyetekben.

Nekem 1 gyerekem van, de a szüleimnek 2 volt. (múltidő, mert már meghaltak)

Anyám a húgomat szerette jobban, ezt a húgom is így látja.

Hogy jobban, az nem is jó kifejezés, mert engem egyáltalán nem szeretett, a húgom szerint kifejezetten kínozott.

Ellenben apánk, képes volt teljesen egyformán szeretni minket, ez abban is megmutatkozott, hogy mindketten a húgommal úgy gondoltuk, hogy minket szeret jobban. Egy percig nem voltunk megkülönböztetve, értünk élt.

Egyformán szeretem mindkét gyereket. "Pont."

Megpróbálnám őket közelebb hozni egymáshoz.