Miért nem lehet elfogadni, hogy én nem vagyok az a mártír típus, aki önmagát is feláldozza, hogy ápolhassa az anyukáját?

Én biztos otthonba tenném. Tudod ki költözne oda hozzá, főleg ha ilyen kapcarongy viselkedése van.

Apám is így viselkedik, egy gyengébb napomon válaszúthoz állítottam. Vagy viselkedik, vagy megy otthonba vagy a temetőbe, választhat.

Nézd, neked megvan a saját életed, ezt semmi esetre sem szabad feladni.

Másrészt ha anyukád tényleg ápolásra szorul, azt te vagy más a családból nem tudja rendesen elvégezni, ehhez szakember kell.

A legértelmesebb lenne egy otthonban elhelyezni, de ha nem akar, akkor kényszeríteni nem lehet erre.

Egyszerüen meg kell mondanod, hogy at ápolási költség harmadát (vagy esetleg kicsit többet) fizeted, a másik részt a külföldön élö testvéred szintén fizessen a gondozásba, a közelben élö testvér meg döntse el, ö vállalja a gondozást, keres megfelelö szaksegítséget vagy megbeszéli az anyával, hogy otthonba megy.

Neked ennél több kötelességed nincs, még akkor sem, ha netán jogi útra terelnék az ügyet.

Nektek is csak egy életetek van, most van lehetöségetek kicsit könnyebben élni, ezt feladni teljesen értelmetlen lenne csak azért, hogy mindél több stresszben legyen részetek.

Azért gondolják ezt, mert nyugdíjas = úgyse csinál semmit, így ráér az anyjára. Ez a fő baja a testvérednek, vagyis neki munka mellett kell gondoznia az anyját, és bizonyos mértékig meg is érthető a hozzáállása. De a tiéd is, mert nem azért mész nyugdíjba, hogy anyukádat pesztráld.

Van egy másik szál is a történetben, ami az örökség, azzal is érdemes lenne foglalkoznod. Mert ha például te azt mondod, hogy lemondasz az örökségedről a gondozó testvér javára, akkor máris nem lesz probléma, hogy az anyját istápolnia kell. Hidd el nekem. Persze ugyanezt a harmadik testvérrel is meg kellene beszélni, onnantól kezdve a most gondozó testvéré lesz minden anyukáddal kapcsolatos nyűg.

Hasonló helyzet volt nálunk is a családban. Én nem voltam érintett, de közeli rokonoktól volt szó.

Ők úgy oldották meg, hogy a mama az egyik testvérrel eltartási szerződést kötött, ő ápolta, lényegében a házáért cserébe. A másik testvér így nem örökölt semmit, de ő ezt tudomásul vette. Látogatta ő is a mamát, de a munka nagy részét a másik vitte.

Korrekt megállapodas volt, megfelelt mindnekinek.

Más kérdés, hogy az a gyerek, aki így örökös lett, elég sokat panaszkodott, panaszkodik, hogy a mama szeszélyes, semmi se jo, egyre több a dolog vele, követeli, hogy a kertet is gondozza, stb stb. Ennek az illetőnek a két gyereke is be van vonva a teendőkbe, akik elég sokat morognak, hogy ők ezt nem akarták….