Miért nem lehet elfogadni, hogy én nem vagyok az a mártír típus, aki önmagát is feláldozza, hogy ápolhassa az anyukáját?

Nem olvastam el a hozzászólásokat.

Megértelek téged is, és azt a tesódat is, akit egyedül hagytok a problémával. Lehet, hogy húzza a száját, mert ő pl. nem engedheti meg magának azt, hogy beszálljon az otthonba, mert elég drága tud lenni, vagy ennek okát meg lehetne beszélni.

Másik opció az lenne, hogy az a testvéred eltartási vagy milyen szerződést kötne az anyukátokkal, és vállalja, hogy csak ő gondoskodik róla, cserébe viszont övé lesz a ház, stb. mert az tényleg durva, hogy ketten nem csináltok semmit, minden felelőséget feladatot, stb. ráhárítotok, de a hagyatéki tárgyaláson meg megy majd a veszekedés és a maroktartás. Szóval ezt most lenne korrekt tisztázni. Az is megoldás, ha egy idegennel köt eltartásit, ha egyikőtöknek sem elég ez.

De az tényleg nem korrekt, hogy te kivonod magad, mert nem akarsz mártírkodni, a másik is, és csak úgy magára hagyjátok a harmadikat, mintha ő akarna. Szóval a valamit valamiért a tisztességes. Ha "megfizetitek" azzal, hogy lemondtok az örökségről, és eltartási szerződést kötnek, stb. akkor úgy talán fair. Nyilván ehhez azt is kell tudni, hogy mennyit ér az anya vagyona, mert ha semmit, akkor nyilván még ez sem korrekt megoldás.

Ebben az esetben bizony az is korrekt lenne, ha a tesómat anyagilag kompenzálnátok ti ketten, vagy ápolót, stb. fizetnétek.

ma 08:15 Ezt nem tudom, hogy kinek szántad, talán jó lett volna odaírni, hogy hányadik válaszoló, vagyis a számát, vagy még inkább, hogy mikori, hiszen gyakran törölnek választ, így a szám változhat, de az idő nem.

Ha nekem (ma 07:31) szántad, akkor az a válaszom, hogy semmi, nem is várom el, de tisztázni kell, hogy akkor lemond az örökségről, ill. hogyan kompenzálja azt a terhet, ami a másik végez helyette, mert normális esetben három fél között egyenlő arányban kéne megoszlani a terheknek, de ilyen-olyan okból ez nem megy, ami érthető, de az is érthető, hogy így egyre hárul a másik két terhe is, és ezért valami jár neki, mert talán ő sem akar se mártír, se balek lenni, vagy tisztességtelen dolog lenne akarata ellenére ezt csinálni belőle.

Gondolom, vele se kedvesebb, neki is van családja, munkája, élete stb.

Ebben az esetben ideje egy jót elbeszéltegtni négyesben. Megmondani, hogy te nem költözöl haza, akármit gondolnak, mond a tesód stb., a másik tesód se megy, marad az otthon, az ápoló, vagy az, hogy a harmadik tesó költözik hozzá, ami szintén nem valószínű, mert gondolom, van családja. Erre megkérdezni, hogy milyen megoldást lát erre.

A szülő ha beszámítható, akkor akarata ellenére nem lehet kényszeríteni arra, hogy ápolót fogadjon, vagy otthonba költözzön, viszont a következményeit neki kell elsősorban viselnie. Egy-két törés, állapotromlás után úgyis az otthon lesz a vége.

Lehet, hogy jobb lenne előbb egy hármas beszélgetés a tesók között, hogy legalább a lovat ne adja alá.

A helyzet nagyjából szokásos (vagyis sok helyen előfordul). Van a dirigálós mami, aki azt hiszi, hogy mindenkinek el kell dobni kapát-kaszát, mert ő megöregedett; mozdulni/változtatni nem akar, és a gyerekei dolga "szolgálni" őt. A legközelebb élő gyerekre csattan az egész ellátás, aki szintén nem mer a dirigálós mamával konfrontálódni, kezd a helyzetből elege lenni, így a kisebb ellenállás felé megy, és a távolabb élő testvérét próbálja a helyzetbe belekényszeríteni.

Kérdező, ne hagyd magadat. De készülj fel lélekben, hogy körbe leszel köpködve, és adott esetben az öröklésből is ki leszel zárva.