Gyerekként hogyan dolgozzátok fel azt, hogy a szüleitek hangosan veszekednek egymással?

Mind a két szülőm agresszív alkoholista volt, vér is folyt rendszeresen. Sokszor én takarítottam fel másnap, míg ők kiütve aludtak. Kb. 4 éves koromban anyukám egy balhé után mozdulatlanul feküdt kint az esőn, apám meg azt mondta nekem, "meghalt, megöltem a rohadékot". Nem értettem akkor még igazán, ez mit jelent, mégis nagyon megmaradt ez az emlék. Mire odaszaladtam hozzá, magához tért. Egy direkt gyilkossági kísérlet után én hívtam ki a rendőröket úgy 10-12 évesen. Ez ment egész gyerekkorunkban. Józanul meg mintaszülők voltak, mindent megadtak nekünk gondoskodásban, élményekben, anyagiakban (érzelmileg nem igazán, de ez jellemző volt az ő generációjukra). Egy hullámvasút volt így a gyerekkorom, sosem tudtam, mire megyek haza... Normális, funkcionáló felnőtt lett belőlem és a testvéremből is. Apukám sajnos már nem él. Mióta meghalt, valahogy nincs bennem semmi harag felé, alapvetően a jóra emlékszem és nagyon hiányzik. Anyukámmal hullámzó a kapcsolatom, de nem a gyerekkorom miatt, alapból nehéz természet és még mindig iszik. Elsősorban áldozatnak látom őket, a saját előzetes traumáik és az alkohol áldozatainak. Gyerekként is sajnáltam meg féltettem őket, haragudni nem tudtam igazán, de tisztelni se tanultam meg őket soha.

zenehallgatás fülessel, hangosan, legalább nem hallani semmit.

Ki foglalkozik már a gyerekkorral, mikor a felnőttkor legalább annyi elviselnivalót hoz.

Fülhallgató és hangos üvöltős rock (nekem szerencsém van mert szívem csücske ez a műfaj) és valami amibe bele tudok mélyülni, mert töretlen figyelmet igényel, pl Fortnite. Semmi más nem válik be. Alapból utálom az ordibálást és a sértegetést, sehol senkitől nem tudom elviselni. Ha anyám ordítja apámnak hogy mekkora egy szardarab (de apám is kiveszi a részét a dologból még mielőtt valaki azt hiszi, hogy nem), attól fizikailag rosszul tudok lenni. Ha minden kötél szakad, átmegyek mamámhoz, vagy kimegyek a természetbe barangolni, és általában írnak Messengeren ha összeszedték magukat.

Nekem az volt a természetes. A szomszédban is folyton ordítottak, a kert alatt is...mindenhol volt alkoholista a családban és általában ezen ment a balhé. Annyi hatása volt rám a dolognak, hogy imádom a csendet és én magam extrém ritka esetekben emelem fel a hangom.