Mégis mit csináljak? Anyukám nem enged ki sehova.

Itt van a nyári szünet, mindegyik osztálytársam, ismerősöm megy ide-oda, teljesen megszakad a szívem minden alkalommal amikor posztolnak hogy milyen jól érzik magukat, főleg azért, mert én is ott lehetnék.

Nem vagyok elengedve sehova sem, nem mehetek ki plázázni meg ilyenek, egyik barátnőm kb 3 havonta átjöhet hozzánk (szigorúan csak ő hozzánk, én nem mehetek ki) és elegem van abból hogy folyton hazudoznom kell, de egyszerűen számomra fenntarthatatlan ez a folyamatos kényszerített otthonücsörgés. Olyanban még sosen volt részem hogy elmegyek valahova, elvagyok és megyek ha szeretnék vagy meguntam, állandóan rohanni kell.

Anyukám azt mondja hogy na majd ha ez meg az lesz akkor kimehetek. Végzem a házimunkát, nagyjából jó jegyekkel zártam a tanévet, illetve próbálok kedvesen is bánni a családommal.

Régebben (2 éve!!) volt olyan hogy annyira felidegesített az hogy nem enged sehova, hogy kiszöktem, és azóta ezt hallgatom, azt hiszi ez okot ad arra hogy bezárjon, pedig igazabol az elszökés volt a bezárás oka.

Mit tegyek? Mindig ha mégis kienged időben érek haza meg minden, azt is látja pontosan hogy hol vagyok, ha valamit megbeszélünk, tartom magam ahhoz. De mégis kevésnek találom azt, hogy havonta kienged 3 órára a közeli plázába.

Értelmes válaszokért hálás vagyok, trollok tudnak jóarcok is lenni, pusz