Mit tegyek? Kilátástalan helyzetben vagyok.

Sziasztok!

Előre is kérném a trollokat és a negatív válaszokkal dobálózókat hogy kérlek kerüljétek a válaszadást, légyszi.

Szóval.. 17 éves vagyok, elég kilátáslatan helyzetben vagyok évek óta. Általános iskolai éveim során 8 éven keresztül szekáltak és bántottak (fizikálisan és mentálisan egyaránt) így depressziós és szocfóbiás lettem. Jelenleg sincs sok barátom, de ők is lényegében egy B tervnek tartanak aki akkor jó ha más nincs kéznél, de talán még ez is jobb mint a semmi.

Családi oldalról nézve sem rózsás a helyzet, apám születésem után nem sokkal elhagyta anyámat és azóta is alkoholista, jó ha évente párszor beszélünk amit én kezdeményezek, anélkül volt már hogy 2,5 évig nem is hallottam felőle... Anyám pedig gépfüggő és idegbeteg aki a nap minden percében rajtam vezeti le a feszültségét, azzal fenyeget hogy agyonver, semmirekellőnek tart, létezni alig enged, nevelőapám drámázik és a kettejük napi ordítós-üvöltős szájkaratéját is hallgatnom kell. Anyám ezek mellett csalja/csalta nevelőapámat egy másik férfival, volt hogy eltűnt éjszakákra és utána mondta el hogy palija van, ami kitudódott a családban de nevelőapám megbocsátott anyámnak. Van két testvérem és egy nővérem, egy testvér apai oldalról a másik és a nővérem pedig anyairól. A nővéremnek és az apai oldali testvéremnek családja van, az anyai oldalú testvérem pedig kint él Ausztriában, a költözés ezek miatt szinte lehetetlen. Koli szintén kilőve, túljelentkezés van és közel is élek a sulihoz, a váltás pedig nagyon nehéz mert ahova jelenleg is járok finoman szólva sem presztízsiskola, de sajnos ez volt a legközelebbi opció a lakóhelyemhez és anyám koliba se enged.

Egyedül az Ausztriába költözés és bátyám mellett munkavállalás tűnik jó ötletnek de szinte 0 német nyelvtudásom van, angolból viszont egy erős középszinten vagyok. Így van esélyem? Szerintetek ez jó ötlet?