Olyan régi esetet, ami tüskét hagyott benned, de már nem lehet visszacsinálni, hogyan érdemes felhozni szülőnek? Érdemes egyáltalán?
A kapcsolatunk nem kifejezetten szoros, de alapvetően nem vagyunk rosszban, ők szeretnek és támogatnak. Én ezt értem, elismerem és hálás vagyok érte, de sokszor nem jól fejezik ki a gondoskodásukat, aggódásukat, átlépnek bizonyos határokat.
Van pár dolog régről, ami tüskét hagyott bennem. Csak azért felhozni, hogy az orruk alá dörgöljem, nem szeretném, de rosszabb pillanataimban most is sírok néha miatta. Jó lenne kiönteni magamból, de a konfliktusaimat az adott emberrel szeretném megbeszélni, nem pl barátnőkkel, viszont itt és most nem tudom, hogy lenne-e értelme.
Főleg szülőktől kérdezem, hogy ilyen esetben hogy viszonyulnál a fiatal felnőtt, alapvetően önellátó gyermekedhez? Várnátok, hogy megossza veletek egy kb egy éve történt baklövéseteket, ami azóta is bántja? Vagy ha visszacsinálni nem lehet, és nincs harag benne sem (inkább csak fájdalom, de erről ti nem tudtok), akkor inkább ne mondja el?
válasza:Nincs értelme utólag ezen filozofálni.
Én megbeszéltem a sérelmeket a szülővel. Ő csodálkozott, észre sem vette, milyen mély sebet okozott vele. Sajnált engem, a történteket nem, mert szerinte más fel se vette volna azt, amin én nyavalygok. Aztán lezárta egy kioktatással, hogy miért nem jó az, amilyen vagyok.
Utólag azt gondolom, fölösleges kör volt, csak rákontrázott és még csalódottabb voltam a végén.
válasza:És akkor ez a szeretet?
Pontozzatok le nyugodtan, nem szeretik a kérdezőt a szülei.
Terápiába kell menni, nem várni, hogy jön a szeretet. Mert az vagy van, van nincs.
És nem fáj. Különben nem itt kellene idegenektől kérdezősködni a belső dolgaitokról.
Sajnálom.
válasza:En elmondtam anyamnak utolag a (gyerekkori) serelmeimet. Volt egy jo siros napunk, megbeszeltunk mindent.
Nekem mindenkepp segitett, megkonnyebbultem. Jol vette az enyem, sokkal kozelebb kerultunk, segitett neki megerteni engem.
válasza: válasza:Én egyszer felhoztam Anyunak a legnagyobbat, de nem szemrehányóan, hanem kíváncsian, mintegy beszélgetve megkérdeztem, hogy miért csinálták azt velem anno. Mi nagyon jóban vagyunk, a dolog meg több, mint 25 évvel ezelőtt történt, de nagyon fájt nekem akkor. Anyu meg elmondta, hogy ott hibáztak, de nem volt más lehetőségük, nem tudtak rá jobb megoldást, és hogy nagyon sajnálja, hogy ez történt.
Azt hittem, jobb lesz, de nem lett, mert a kisgyereknek (nekem) okoztak fájdalmat, annak nem tudok segíteni, a felnőtt meg már rég feldolgozta. Szóval nem nyertem vele semmit, csak annyit, hogy bebizonyosodott, hogy abban a helyzetben nekem volt igazam, és a tévedhetetlennek hitt szüleim hibáztak.
Egyébként veszélyes dolog ez a szembesítés akkor, ha nem olyan jó a kapcsolat. A legtöbben letagadják, vagy visszavágnak.
válasza:Szerintem neked kell érezni, tudni, hogy mennyire nyitottak a szüleid erre. De azt kiemelném, hogy függetlenül attól, hogy tudsz-e velük beszélni erről, vagy megteszed-e, ez NEM FOGJA MEGOLDANI a problémádat! Ezt a sérelmet magadban kell elrendezned, neked kell tudnod helyretenni. Ők ehhez nem tudnak hozzájárulni! Egyrészt nagy eséllyel nem emlékeznek majd rá, hiszen neked volt negatív emlék, nem nekik; másrészt a benned lévő tüske a múltbéli eseményekre egy reakció, és nem az írja fölül, hogy a szülő (vagy akárki) bocsánatot kér-e, hanem hogy te megbocsátasz-e.
Pl.
Anyám tipikus mártír anya volt mindig is, most passzív-jó a kapcsolatunk, de soha nem hoznék fel neki semmit a múltból, mert úgyis letagadja, ha emlékszik, ha nem. Ha ő hoz fel valamit, és rávilágítok, hogy nem úgy volt, akkor elbagatellizálja.
Ellenben apámmal gyakran szóbakerül a pszichológia (vagy annak vonzata), és egyszer felhoztam neki egy példát, ami nekem rosszul esett, de neki valószínűleg nüansz volt csak. Nem emlékezett rá, de teljesen megdöbbent, és önmagát kezdte ostorozni, hogy hogy mondhatott/csinálhatott ilyet. Rögtön megbántam, hogy elmondtam, mert látom, hogy tényleg sajnálja, de én magamban már helyre tettem azt az emléket, neki most viszont csináltam a semmiből egy "traumát", és azóta is felemlíti néha, hogy szégyelli magát miatta.
Ettől nekem nem jobb, de neki rosszabb, és ezt nem akartam, csak nem gondoltam át, mit teszek.
Én amúgy azt ajánlanám, hogy pszichológus segítségével próbáld feldolgozni ezeket, ott nyugodtan, nyíltan beszélhetsz az élményeidről, az érzéseidről, és helyre tudod magadban tenni. A szüleid ebben már nem segíthetnek.
Köszönöm szépen a válaszokat, nem is gondoltam, hogy ennyien fogtok ennyire hosszú, őszinte és használható választ írni.
Dolgozni fogok a megbocsátáson, inkább itt tényleg arra van szükség most, és nem arra, hogy ők rosszul érezzék magukat.
válasza:13 as vagyok. Nekem ugymond nem volt mas valasztasom, mert annyira nem mukodott anyammal a kapcsolatom, h tudtam, par dologgal szembesitenem kell. Eloszor hevesen reagalt, de akkor ott azt mondtam neki, h ha nem hajlando atgondolni es atbeszelni, akkor kimegyek az ajton es sosem jovok vissza. Tenyleg ugy is gondoltam.
De szerencsere nem igy tortent.
Nekem nem hiszem, hogy kiakadna és ellenem fordulna. Inkább attól félek, hogy nagyon elkezdené önmagát hibáztatni és napokig nem aludna, kattogna rajta, hogy mit rontott el, és hogy az neki egy utolsó utáni dolog volt akkor, nekem meg most is okot ad a sírásra, és hogy ő nem úgy gondolta, értsem meg az ő nézőpontját is, stb.
Ennek meg annyira nem látom értelmét. Értem a nézőpontját, meg is értem, elhiszem, hogy akkor ott úgy látta, ezzel teszi a legjobbat, de a tüske ettől még az én tüském, nekem kellene kihúzni magamból.
válasza:El kell engedni, mert ők úgysem ismerik be a hibáikat.
Dehogy szembesítem őket, minek? A végén úgyis az lenne, mint mindig, hogy én vagyok az értetlen, a túlreagáló, a hisztis - akkor meg?
Nem érdekel, felnőtt nő vagyok, túlléptem ezeken, és a saját életemet élem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!