Miért nem lehet azt, hogy nem magyaráz bele a kinézetembe minden istenverte napon?

Anyámnak mániája kéretlen megjegyzéseket tennie arra, hogy hogy nézek ki, és ha nem az anyám lenne, egészen biztosan pofán vertem volna, mert ez már több a soknál. Már minden bajom van, ha haza kell mennem, mert beleugat mindenbe, de a halál faxára meg csak nem küldhetem el, mert sajnos függöm tőle anyagilag, amikor épp nem nyári szünet van. (NEM, NEM TUDOK LEVELEZŐRE MENNI, ÉS NEM, NEM TUDOM ELTARTANI MAGAM NAPPALI MELLETT, NEM TUDOK ANNYIT DOLGOZNI)

Valahányszor éppen otthon vagyok, mert épp nem lehetek koliban, és nem olyan munkát végzek, ami szállással jár jó messze tőle, megjegyzéseket tesz arra, hogy mikor étkezem, milyen ruhákat hordok, hogyan sminkelek, ha sminkelek, akkor minek, ha éppen nem, akkor az a baja, hogy nem, ha megcsinálom a körmöm, akkor az a baja, ha nem, akkor az, miért öltözök fiúsan, vagy épp minek hordok szoknyát, a rövid nadrágomból/szoknyámból(ami éppen térd felett ér) szerinte ki van a sggem, azt is napi szinten szóvá teszi, hogy dagadt vagyok. (Ami kinda true, de nem vészes, meg amúgy sem segít, ha minden szájbatekert napon elugatja.)

Egyszerűen nem tud érdekelni, fogja már be. Okádni tudnék tőle, hogy valahányszor muszáj vagyok hazamenni, ezt a szrt kell hallgatnom, minden napon ötvenezerszer.

Valami tipp, hogy leállítsam?