Miért nem lehet anyámmal normálisan megbeszélni, hogy mi van, ha nem sikerül?

Reális esélyt látok arra, hogy nem fogok tudni bekerülni a kollégiumba(ne kezdjük el tárgyalni, hogy mit kellett volna, már mindegy, majd legközelebb jobb lesza helyzet). Nyilván, ha folytatni kívánom a tanulmányaimat, akkor marad az, hogy szobát kell bérelnem, mert máshogy nem tudok bejárni. És ez a része a kérdéses. Eddig a szüleim támogattak anyagilag, ami egyébként anyám döntésén múlik. Eddig valahányszor hazamentem a tanév alatt - kb havonta, másfél havonta - rendszeresen azon ment a veszekedés, hogy anyám nem lát engem tanulni, nem fognak felvenni koliba, és akkor hagyhatom ott az egyetemet, költözhetek haza és mehetek dolgozni. Hozzáteszem úgy mentem haza, hogy péntek délelőtt(nem volt akkor órám) még tanultam a koliban, meg hazaúton, délután négy után otthon már nem, az otthontöltött szombatot kihagytam, vasárnap meg csak a vonaton tanultam. De szerintem nem ezen a havi 1 napon múlt a dolog. Anyámból kiindulva nem venném annyira véresen komolyan a veszekedés közben elhangzott dolgokat, mert sosem tartja hozzá magát.

Az fix, hogy ha nem laknék koliban, akkor a szobabérlés drágább és azt hiszem nem férne bele, de attól szerintem meg kellene dumálni normálisan, hogy akkor mizu. Eddig komolyan nem tudtuk ezt anyámmal megbeszélni, mert tanév közben üvöltözésbe fulladt a próbálkozás, meg hárításba, hogy hát, ha átraknak önköltségesre(aminek nem vagyok a közelében sem), akkor iratkozzak ki. A legkomolyabb, amire eljutottunk a mi van ha nem kerülök be a koliba téma megbeszélésében, hogy közölte velem, hogy hát akkor lakok lakótársakkal, dolgozom, majd visszatért a "ha átsorolnak önköltségesre" mantrára. Amivel nem vagyok sokkal előrébb, mert abból indulok ki, hogy ha támogatnak tovább, akkor se fér bele anélkül, hogy én is dolgoznék. Azért szerintem azt fontos lenne tisztázni, hogy ezt úgy érti, hogy támogat, és ami nem fér bele, azt teremtsem elő magamnak, vagy fullba tartsam el magam. Ha kauciót kell fizetni, abba segít, vagy a nyári melós fizetésemmel úgy gazdálkodjak, hogy nekem kell megoldanom. Mert azt, hogy ő azzal is oké, hogy nem megyek el dolgozni a nyáron egy napra sem(ami nem áll szándékomban), az szép és jó, de akkor mondja már meg, mi a szándék, ha nem vesznek fel a koliba, mert ha nem jön össze, és én valamiért nem vállaltam melót, mert anyámat úgysem zavarja, akkor gáz lesz nyár végén. És attól, hogy nincs meg fixen az eredmény, hogy na bumm, nem vettek fel, jó lenne megbeszélni, mert nem hiszem, hogy majd ha három héttel szeptember előtt jön a hír, hogy nem jött össze, akkor nem lesz időm összeszedni magamat anyagilag.

Komolyan, miért lehet leülni normálisan megbeszélni?