Az aki alig várja, hogy a szüleire vagy az anyósáékra hagyhassa a gyereket és mellette nem is dolgozik, az minek akart gyereket?

Neked nincs gyereked, ugye?

Nagymama vagyok, két éves az első unokám. Van három gyerekem, kettő már felnőtt, egy még kamasz, pontosan tudom, hogy milyen kisgyerekkel. Külföldön ismertem meg azt a mondást, hogy egy gyereket felnevelni egy falu is kevés. (Magyarországon meg megy ugye a magadnak szülted...)

Roppant károsnak tartom, hogy ezt a gondolkodásmódot egyre többen képviselik, amit te is. Egy pici gyerek óriási felelősség, leterhel 0-24, heti 7 napot. Főleg totyogós korban, úgy nagyjából 5-6 éves korig, szó szerint egy fél percre nézel félre, és megvan a baj. Tudom nagyon jól, hogy milyen volt kisgyerekes anyának lenni. Mellette ott a teher, hogy az összes nyomorult társadalmi elvárásnak megfelelj: ragyogjon a lakàs, egészséges főtt étel napi kétszer, kicsit azért lehet otthon home officeban dolgozgatni, de azért képezd is magad szakmailag, különben az életben nem tudsz visszakapaszkodni a munka világába. Ja, és persze a legfontosabb: legyél fitt és vékony, ápolt és csinos éjjel-nappal, különben a kedves férjed lekoccol az első tinilánnyal.

Mindezeken a korona, a koktélcseresznye a habon: a gyereket magadnak szülted. Hivatalos ügyintézéstől a nőgyógyászati vizsgálatig vidd magaddal mindenhova, pont nem is lesz útban senkinek, miközben bömböl.

Hát tudod mit? Egyszer gondold végig, hogy te mit csinálsz egy nap, a munkán túl, mivel telt a heted, és meg tudnád-e úgy oldani, hogy közben végig a kezedben egy síró kisgyerek! Boltban, buszon, postán, bankban, edzés közben, fodrász, fogorvosnál, telefonálás közben, zuhany alatt, főzés közben, takarítás közben. Ugye, hogy mennyire nehéz lenne?

Az a nagy büdös helyzet, hogy egy kisgyerekes anya élete egészen pontosan ilyen. Egy percig sem kell tőle sajnálni, ha néha szeretne egy picit egyedül elintézni valamit, úgy elmosogatni, hogy közben nem figyeli fél szemmel a gyereket, vagy csak úgy megenni egy fagyit, hogy nem kell bezárkóznia hozzá a wc-be. Még abban az esetben is baromi sokat fogja azt a gyereket gondozni, ha minden egyes nap több órát vigyáz rá valaki.

Egy kiegyensúlyozott család alapja egy kiegyensúlyozott anya. Márpedig az az anya nem lesz kiegyensúlyozott, akinek nincs énideje.

Én meg mint nagyi, imádom a kis hercegnőm, és alig várom, hogy újra vigyázhassak rá. Akár minden nap, nagyon szívesen. Nekem a hetem legjobb része, mikor itt van, rácsodálkozik a kertben minden virágra, bogárra, csacsog, hangos, és szaladgál. De őszintén szólva amikor este hazamegy, akkor én is azt érzem, hogy fáradtabb vagyok, mint egy hét munka után. Nem fizikailag: szellemileg rohadt kimerítő.

Persze ahol a gyerek mobiltelefonnal a kezében ül egész nap, eszi a csipszet, ott valóban észre se lehet venni, hogy gyerek van a házban, nem annyira kimerítő. 😜

7-es, tök logikus, és szépen kifejtetted. De ha a nagyszülő nem vevő rá, akkor oldja meg a párocska fizetett segítséggel.

(Nekem pl. nagyon nem hiányozna nyáron hetekig a férjem unokája, de ha az enyém lenne, az sem.)

"Régen természetes volt ha több generáció együtt élt és neveli a gyermeket, ma ezt felváltotta a : Mindenki magának szüli !"

Igen, de ott a másik fél sem úgy állt hozzá, hogy nagyszülő 6 hetesen láthatta először az unokát, akkor is az ajtóban állva, lehetőleg húzzon a francba minél előbb (rokonságomban kb. 3 nagyszülőpár mesélte ezt, ismeretségi körömben is). És nem covid időszakban, még 2016-2019-ben. Utána sem lehetett ránézni sem, megérinteni sem (természetesen tiszta, frissen mosott kézzel), mert jaj, hát őket szokja meg, ne a nagyszülőket, stb. Aztán van nagyszülő, aki ilyen esetek sorozata után azt mondja, hogy ha nem volt módja összeszokni, kötődni, akkor az óvodás/kisiskolás gyereket már ne lőcsöljék rá, köszöni szépen.

#11

Ez mind nagyon oké, de mint 12 is írta, ezt miért kell(ene) felvállalnia a nagyszülőnek, aki maga is dolgozik, maga is még képezi magát, határidős munkái vannak, stb. Ha meg nyugdíjba ment, akkor pont örül, hogy szusszan egyet. Szerintem aki gyereket vállal, az úgy vállaljon, hogy bekalkulálja azt, hogy időnként meg tud fizetni valakit, akivel szemben elvárásai lehetnek.

14#

És pont az ilyenek sírnak mikor idősek, hogy a felnőtt gyereke és az unoka le se szarja..

10es, nem várom el hogy bárki is vigyázzon majd a gyerekre,esetleg ha felajánlja valamelyik nagyszülő. Nem azt írtam,hogy hú de jó lenne ha vigyáznának rá csak az a gond hogy vinni kell. Értelmezd azt amit írtam,mucukám.

Nem esik majd nehezemre elvinni a gyereket,de nem úgy hogy feszt el legyen várva hogy vigyük minden hétvégén.

17.

Teljesen érthető volt egyébként amire céloztál.