Hogyan kezeljem a szüleim viselkedését?

31 éves vagyok, férjemmel szüleim lakásában élünk 5 éve

Tavaly szeptemberben kezdtünk felújítani egy házat, ősszel költözünk

Bérleti díjat fizettünk nekik havonta, de végül egy összegben visszautalták, ezzel hozzájárulva a költségeinkhez, mi elfogadtuk (utólag már bánjuk)

Emellett minden nap fel kell hívnom őket telefonon, mert ha kimarad 1 nap, akkor otthon sírnak és sírva hívnak fel, h mi bajom velük, ők 24 éves koromig eltartottak, taníttattak, most a lakásukban élünk és mi az, h arra nem vagyok képes, h felhívjam őket…

Minden hétvégén haza is kell mennem, különben a szitu ugyanaz.

Mivel ők megtehették, h támogattak ennyivel, sőt továbbiakkal is szerettek volna, csak nem fogadtuk el, a férjem szülei viszont nem, így sokszor megkapom mikor a férjemet szídják, h ha nem én lennék a felesége akkor nem h háza, de kutyaháza sem lenne (hozzáteszem, h a felújítás több 10 millio ft, szüleim 5el támogattak és a többi sem állami támogatásból lesz, tehát nem szórjuk a pénzt, félreteszünk és rosszul sem keresünk) Férjemmel nagyon nincsenek jóban, szidják úton útfélen, pedig szorgalmas, csak nem úgy csinálja a dolgokat, ahogyan ők elvárják

Nekem nagyon elegem van már mindenből

Miért nem elég nekik, ha pl heti 3x felhívom (amikor épp történik is vmi velem) és 1x meglátogatom őket? Minek egyből csinálni a banzájt és sértődve, sírva hívogatni, h én utálom őket? Ez normális?

Oké, h anyagilag támogattak és a legjobbat akarják nekem, de ennyi erővel bár ne tennék.. nem arról van szó, h nem vagyok hálás és nem is esik nehezemre keresni őket, de annyira frusztráló a tudat, h kényszer és mindig vmi kioktatást végighallgatni vagy a házról vagy a férjemről… minden egyes nap gyomorgörccsel hívom őket fel, egyből van a tarsolyomban mindenre vmi magyarázat, h védjem magam stb

Folyton faggatnak, h merre járunk, mit csinálunk, miért az csináljuk, mikor csináljuk.. és nem, nem szimpla érdeklődés, hanem ellenőrzés (a különbséget azért érti az ember)

Ha vmit elfelejtek vagy nem akarok elmesélni, de később kiderül és megtudják, akkor számon kérnek, h miért nem mondtam el (ezt is érzi az ember, h tényleg számonkérés)

Vagy pl főz vmit nekünk (ami tök kedves gesztus) és annyit ír csak nekem, h megyünk a városba (ahol mi lakunk), kértek-e kaját, én meg visszaírok, h köszi nem, mert épp főzök és nem fogyna el, akkor este már hallom a hangján h meg van sértődve és akkor mondja el, h azt csak nekünk csinálta és így kidobta a kukába…

Na most vagy kérdezett volna meg azelőtt h csináljon-e mielőtt megcsinálta vagy mondta volna azt, már megcsinálta csak nekünk és nem fogy el náluk… de neeeemm.. inkább lelkifurdalást kelt bennem este a telefonban utólag

És sok ehhez hasonló van még

Mivel anyagilag segítettek, a lakásukban lakunk és amúgy én is szívesen töltenék időt velük (ha nem mártírkodnának minden miatt) mit tennétek, h a helyzet változzon? Próbáltam szépen megbeszélni velük, de az lehetetlen, mert egyből ők az áldozatok én meg a fakír érzéketlen hálátlan gyerek