Érdemes kibékülni ilyen szülőkkel, vagy rossz ötlet?

Próbálom minél rövidebben, de érthetően. 28 éves vagyok. Egy egy szobás, az évek alatt romhalmazzá lett házban nőttem fel. Fürdő,wc sem volt, mert a szüleimnek nem volt rá igénye. Az anyám soha nem dolgozott, az apámnak alkalmi munkái voltak, de mindet elvesztette az alkoholizmusa miatt. Nagyon sokat nélkülöztünk és éheztünk. Ezek miatt még nem haragudtam volna meg rájuk, de az apám agresszív is volt, sokat bántott minket. Tini koromban úgy döntöttem nekem ebből elég, elmentem dolgozni és új életet kezdtem, megszakítottam velük a kapcsolatot. Sosem kerestek fel, hogy élek-e még vagy bármi. A testvéreimtől hallok róluk néha. Ők is alig tartják velük a kapcsolatot. Most itt vagyok 28 évesen, egy 2 éves gyerekkel. És összetörik a szívem, hogy nincsenek nagyszülők, mindig sírni tudnék ha valaki meséli, hogy az ő gyerekének milyen jó volt a maminál stb. Fáj az is, hogy nincs hova hazamennem, hogy nem aggódik értem az anyám.. úgymond nincsenek is szüleim. A mai napig igénytelen körülmények között élnek és nem akarnak dolgozni. Szerintetek érdemes felkeresnem őket, hogy legyenek nagyszülők és hogy megnyugodjon az én lelkem is? Vagy hagyjam a francba ha lassan 10 éve nem érdeklem őket, és nincs szüksége egy alkoholistára az én gyerekemnek se? Van valaki hasonló helyzetben? :(