Mit csináljak anyám elviselhetettlen?

21 vagyok és a sorstársad

Enyém is ilyen, állandóan...

Bírd ki bro, a megoldas ha tanulol, okosodol, dolgzolódsz, aztán elkötözöl ha meg van a díplóma 24 éves

Nekem annyi elönyöm van h ikertesómmal egyet tudunk erteni mikor már az igegeimre mennek az ősök

Egyetemre járok bmeg, meg dolgozok

Meg minden mast csinalok de nem tudjak elviselni hogy felnövöven vagyok, megvannak a magam dolgai

Előző vagyok

*24 évesen

*Idegeimre

*Felnövőben

Járj el könyvtárba, sétálgatni a városban, barátokkal is mászkálni akár; nemtom pl reteszt az ajtóra; vagy ha van kulcsod, simán kizárod; de mondjuk attól dühöngene. Nemtom. Pl nemtom azt se, az mennyire lehet jó megoldás; ha simán csak ignorálod. Vagy pl sarkadra állsz, és megmondod neki; hogy nem fogod neki fölmondani az anyagot. Majd, ha elég sokszor elmondod neki, talán megnevelődik az anyád -és megunja. Szóval egy idő után már lehet, hogy nem fog vele próbálkozni.

Másik, elköltözés. És, ha összevesztek? Mi van akkor, legalább nem látod; nem lesz a nyakadon többet.

Egyszer olvastam pl olyat, hogy valaki félt, hogy kizárná az anyja az örökségből, amitől nem lenne jó elesni (mármint ezt most nem pénzhajhászásos szinten értem; értettem akkor annak a kommentelőnek a helyzetét;ő sokkal normálisabban tudta leírni; mint most én, tehát átéreztem.) , na, és szóval hogy ezért járt el minden héten hozzá fél órára. Vagy minden hónapban;nemtom. De amúgy nem volt ilyesmivel megfenyegetve, csak " jobb félni, mint megijedni " alapon inkább azért eljár az anyjához látogatóba; de 30 percnél nem tölt többet ott vele. Másik, hogy ezt nehogy fölhozd neki, mert szerintem a leírás alapján anyukádnak nem jutna eszébe; mert talán nem annyira okos az anyukád (bocsi) ; de szóval azért jobb, ha nem juttatod az eszébe; én ezt most csak leírtam.