Öngyilkossági kísérletre ez a válasz? Jogos, hogy rosszul esik?

Nem bántást, beszólást kérek, akik szerint a lelki eredetű gondok nem számítanak betegségnek, kérem, ne írjanak inkább!

Tavaly tettem meg (majdnem), a legjobb barátnőmnek köszönhetően maradtam életben. Nem beszéltem/beszéltünk róla senkinek, nem vagyok az a "hangosan szenvedő" típus, aki mindenkivel a lelki gondjait tárgyalná meg, közösségi platformokon tenne erre jelzéseket stb.

Változott azóta az életem, ma már hálás vagyok azért, hogy itt vagyok, élhetek. Ennek ellenére úgy éreztem, édesanyámnak elmondhatom ezt, jónak mondanám a kapcsolatunkat... Viszont a reakciója meglepett, sőt. Annyit reagált, mikor elmondtam, hogy hát ő erre inkább nem reagál semmit, mert nem akar megbántani. Kérdeztem, hogy mégis hogy érti ezt?

Mondta, hogy nem is érti, hogy juthat el egy ember az öngyilkosságig, nézzem meg a párját például, anno 2 hónap alatt elvált, a gyerekei az ország másik végébe költöztek az anyjukkal, elveszítette mindkét szülőjét és a háza is leégett. Mégsem lett öngyilkos, pedig ezek az igazi problémák.

Szerintem pedig mindenkinek a saját gondja a legnagyobb, főleg egy alapból depresszióra hajlamos embernél. Azóta nem tudom, hányadán is állunk, mennyire osszak meg vele bármit is. Nagyon rosszul esett.