Szerintetek szakítsam meg a szüleimmel a kapcsolatot időlegesen?

Az az igazság, hogy már egy jó ideje beteges szerintem ez a kapcsolat köztünk. Igen már írtam ki ide kérdést egyszer ezzel kapcsolatban, de akkor nem erre vonatkozott.

Azzal van a problémám, hogy már gyerekkorom óta csak arról szólt az életem, hogy tanulás tanulás tanulás.

Igazából mindig erről volt szó, amikor idősebb lettem nem járhattam versenyszerűen edzeni, mert az elveszi az időm a tanulástól stb.

Közben folyamatosan szekáltak a suliban, de vissza fogott gyerek voltam ezért elviseltem, de az is mély nyomokat hagyott bennem.

Lett barátnőm egész korán 15 voltam, utána csak róla szólt minden, de ő sem volt a legnormálisabb beállítottságú, legalább is nem a legjobb mintát hozta a családjából és teljesen rám fügött. Utána már családtaggá vált, eltöltöttünk együtt 4,5 évet.

Közben szépen lassan az énből mi lett, de mellette a szüleim pedig még inkább levették a felelősséget a vállamról minden szempontból, és az én dolgaim szép lassan eltűntek.

Plusz infó, hogy van két kutyám akikről én gondoskodtam, én etettem, fürdettem, ápoltam őket. Volt egy rendszerem, felkeltem korábban kivittem őket sétálni, megetettem őket, utána csináltam a saját dolgaim, indult a nap suli.

Ezt is elvették tőlem és rám erőltették, hogy ők azt is megcsinálják.

Takarítottam össze pakoltam magam után, de volt olyan amikor még úgyis képesek voltak bejönni hozzám és újra elintézni ezeket a dolgokat.

Elmostam korábban az edényeket, poharakat, tehát csináltam házi munkát, de volt olyan amikor olyannal jöttek, hogy én nem csinálok semmit itthon.

Főként apára volt ez jellemző, úgy, hogy amikor segíteni akartam inkább megcsinálta egyedül, nehogy feltartsam, mert rohadt türelmetlen ember, vagy anya szólt neki, hogy nekem tanulnom kell, most ne szóljon nekem.

Tehát teljesen ellentmondásosan neveltek. És le vettek minden terhet rólam, mondván ez így jobb lesz.

Aztán jött az érettségi majd a következő időszak, nem tudtam hova tovább mit kéne csinálnom, elakartam menni dolgozni a tapasztalás miatt, és amiatt, hogy végre érezzem, hogy ez az én pénzem az én munkám, az én érdemem.

Anyám nem engedett el dolgozni, elkezdett hisztizni és mindenféle indokot felhozott a tanulásra vissza vetítve.

Elkezdtem az egyetemet ebben az állapotban, önbizalom hiányosan függve más emberektől, ide az ex barátnőm is ide tartozott.

Nem álltam még készen rá főként, úgy, hogy az egész életem az erőltetett tanulásból állt már évek óta.

Közben exem is szakított velem az első félév végénél, össze törtem teljesen, de folytattam ezt viszont továbbra is motiváció nélkül nyüglődve.

Esetleg az volt a motivációm, hogy amiatt megteszem, hogy bizonyítsam neki, hogy képes vagyok rá.

Azóta eltelt egy év, a helyzetem csak szarabb lett erről szólt majdnem mindenem, kerestem új barátnőt, hogy felejtsek és tovább tudjak lépni.

Sokat buliztam az utána következő időszakban, pont emiatt viszont közben nem fejlesztettem magam, olyan szinten és rádöbbentem, hogy mennyire is manipuláltak végig a szüleim, és amikor elbukhattam volna ebben, akkor is inkább megcsinálták elintéztették a dolgokat.

Viszont így nem fejlődtem valahogy eljutottam idáig, de egyszerűen szar ez így. A másik dolog, hogy egyre inkább magamra maradtam lelkileg.

Szerintem ez így nem egészséges kapcsolat és valószínűleg ki kéne ebből lépnem. Mit gondoltok?