Mi az én felelősségem apám alkoholizmusa miatt ?
40 éves vagyok, úgy nőttem fel, hogy apám alkoholista volt.
Engem nem vert, de anyut igen ( azóta már elváltak ). Lelki terror nyomai, traumák szépen megmaradtak bennem. Ezeket felnőttként lehetne kezelni, elhagyni, de sajnos mivel apu alkoholizmusa az évek alatt egyre rosszabb lett, így soha nem tudtam magam túltenni rajta.
Most már ott tartunk, hogy kb. az utolsó stádiumban lehet. Minden nap ájulásig részeg, maga alá vizel- szarik, utcán alszik sokszor, mert hazáig sem jut el, a detoxban már törzsvendégnek számít.
Én elköltöztem 100 km-re onnan ahol él. Próbáltam vele tartani a kapcsolatot, de már annyira beszámíthatatlan, hogy az sem megy.
Próbáltam rábeszélni elvonókúrára, ígértem neki, hogy mellette fogok állni , támogatom. Hallani sem akart róla.
Most már hónapok óta nem is látogattam meg, de néha ismerősöktől hallok róla és szörnyű a tudat, hogy hová jutott.
Viszont ami még a lelki terheimre rátesz egy jó nagy lapáttal az az, hogy többen felhívtak már családtagjai ( anyja, testvére ) és ismerősei, hogy ez az én felelősségem, hogy foglalkozzam apámmal,nekem kellene mellette lenni, magamhoz venni, a gyereke vagyok, kötelességem gondoskodni róla. Sőt ma éppen aki hívott azt mondta, be kellene engem perelni, mert egy gyereknek kötelessége gondoskodni a szülőjéről és erre törvény is van.
De azt soha senki nem kérdezi meg, hogy én hogy éltem át ezt a 40 évet, milyen rettegésben telt a gyermekkorom, miután elköltöztem otthonról, ez továbbra is folytatódott és soha nem tudtam megszabadulni az ő alkoholizmusa okozta traumáktól. Erre valahogy senki sem gondol ezek közül az emberek közül , milyen egy alkoholista szülő gyerekének lenni.
Szóval most én vagyok a rossz ember, hogy nem gondoskodom apuról.
A házban ahol lakik már nincs áram, víz, mindent kikapcsoltak, mert nem fizette. A nyugdíja nem rossz , meg tudna belőle élni, ha nem inná el, tehát normális élete lehetne.
És hangsúlyozom, ha hajlandó lenne elvonóra menni, mindenben támogatnám.
Szerintetek tényleg rossz ember vagyok és tényleg nekem kellene gondoskodnom róla ? ( a gondoskodást sem tudom hogy lehetne megtenni, mert minden nap ájulásig issza magát )
válasza: válasza:Hasonló cipőben járok/járunk öcsémmel, nem részletezem, mert akkor kisregény lesz (nálunk legalább fizikai bántás nem volt). Ne gyötörd magad, természetesen semmilyen módon nem a te felelősséged, sem érzelmileg, sem anyagilag. Kevés ennél nagyobb bűn van, amit egy szülő elkövethet a gyereke ellen, nálatok még fizikai bántalmazás is volt (mindegy, hogy nem téged vert, ugyanolyan súlyos pszichés problémákat okoz ha egy gyereknek azt kell látnia, hogy testvérét vagy anyját bántalmazza az apja).
Az örökséget majd a hagyatéki tárgyaláson visszautasíthatod, így semmit (tartozást sem) örökölsz. Mi legalább azt elértük apámmal, hogy közjegyző előtt vele együtt előzetesen lemondtunk az örökségről, ilyen lehetőség is van, bár nálad ez már nem megoldható szerintem, és így hagyatéki tárgyalás sem lesz, apámnak mondjuk ingatlana sem volt már, tartozása viszont annál nagyobb.
Tiltsd le a téged hívogatók számát, e-mail címét, tiltsd le őket FB-on - tönkreteszed magad ha hagyod, hogy ezt csinálják veled.
Fordulj szakemberhez, hogy fel tudd dolgozni, túl fiatal vagy még ahhoz, hogy a hátralévő életedben e miatt ne tudj teljes életet élni.
válasza: válasza:Alkoholista apa mellett nőttem fel. Ő nem vert, de kiszámíthatatlan volt és ájulásig ivás, tartozások, fenyegetések bőven voltak, így tudom, miről beszélsz. Apámat még az apja is kidobta, miután egy újabb összeomlás után is visszatért a piához. Én leléptem tanulni, aztán dolgozni és jött a rokonoktól a kérdés, hogy nem sajnálom őt? Igazán segithetnék rajta. Az akkori válaszom neked is szól: egy felnőtt férfiról van szó, aki még a a saját gyerekéért sem volt hajlandó kezelni a függőségét, majd a károk megtörténte után sem akarta összekaparni magát. Amikor bajba kerül, akkor sír, de jaj, a sok jószívű rokon mind fél a közelébe menni, mert ismerik. Tegye csak tönkre a gyereke jelenét is inkább.
Hát rohadtul nem feladata senkinek egy ilyen szemétkupac megmentése, főleg az akarata ellenére. Aki zaklat, annak mondd meg, hogy lépjen ő közbe, vegye magához, vigye elvonóra, neked nem sikerült. De nyilván tudják jól, hogy ők is léphetnének, csak nem akarnak, lelkileg megnyugodni meg úgy könnyű, hogy másra tolják a feladatot, ha más lapátopja helyettük a szrt.
Az anyjának annyit mondanék, hogy "mama, a te fiad, te tudsz hatni rá a leginkább, segíts rajta, engem eddig sem vett figyelembe a döntéseinél". Mások meg, akik ilyen jól tudják, mit kéne tenned, lepjenek ők a tettek mezejére. Ja hogy azt nem? Hát ez van.
válasza:A kedves rokonoknak megmondanám, hogy gondoskodjanak ők róla, ha annyira sajnálják.
Egyébként a kapcsolatot megszakítanám velük is.
Ostoba emberek.
Egyébként törvényileg sem köteleznek.
Létezik szülőtartás, de azt akkor ítélik meg, ha a saját megélhetésedet nem veszélyezteti, és a szülő nem érdemtelen rá.
válasza:Van alkoholista családtagom, akad, aki még próbálja megmenteni (felesleges, nem fog menni), én nagyjából 5 éve nem foglalkozok vele, olyan szinten, hogy magasról letojom, mi van vele.
Nem az én dolgom. Hazudozik, piál, munkanélküli, tarhál, fenyegetőzik - na, a fene tart fenn kapcsolatot ilyen emberrel.
Ma le is zártam a családom azon ágával a kapcsolatot. Jött megint egy hívás és ezzel együtt a mocskolódás, hogy nem tettem- nem teszek apám miatt semmit.
Mikor próbáltam ( már sokadszor ) elmondani mennyi mindent tettem és miket éltem át kisgyerek korom óta, jött a felelet, hogy őt nem érdekli, oldjam meg apám dolgait.( annyit sem értenek meg, hogy egy alkoholista embert nem lehet idősek otthonába sem beadni )
Itt elszakadt nálam a cérna és elküldtem melegebb éghajlatra az illetőt.
A vége az lett, hogy " kitagadott " lettem a család azon ágából.
Hál' Istennek, egy teherrel kevesebb.
A Ti válaszotok is szerencsére megerősített abban ami az én véleményem is volt, hogy nem lehet egy olyan alkoholistán segíteni ( még ha szeretem is őt ) , aki nem akar változtatni. Ezt a hosszú évek is bebizonyították, amíg küszködtem vele, hátha jobb lesz a helyzet.
válasza:Szívből gratulálok!
1. " kötelességem gondoskodni róla"
Neki meg kötelessége lett volna normális, nyugodt családi körülményeket biztosítani apaként, vagy ha ez nem megy, lelépni a p.csába és nem tönkretenni a családot.
2. "ha hajlandó lenne elvonóra menni, mindenben támogatnám"
Te egy nagyon jó ember vagy. Én akkor sem tudnám támogatni. Ez az ő problémája, oldja meg, aztán ha túlvan az elvonón és tiszta, akkor beszélhetünk. Nem érdekelne a nyűglődése, szenvedése, őt se érdekelte a Te életed, érzéseid gyerekkorodban.
Én 43 vagyok, de a mai napig összerezzenek, ha eszembe jut a pofonok csattanásának a hangja, amiket anyám kapott. Úgyhogy teljesen megértelek, hogy nem tudtad feldolgozni a mai napig.....
válasza:Undorítóak az ilyen rokonok, ne foglalkozz velük!
Ismerek ilyet, nem akarják elfogadni, hogy az ő rokonukkal van baj, nekik mindent lehet, minden elfogadható, mintha valami királyi család lennének.
Lefogadom, ha a másik szülőd csinálta volna ugyanezt már lehordták volna mindennek.Mert hát az nem az ő családjukból való.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!