Mit csinálj, hogyha autista apukád van, és nagyon idegesítő?

10-es, maximálisan egyetértek, nálunk dettó ugyanez a helyzet. Kamaszgyerek auti kivizsgálása (és az emiatt elolvasott rengeteg könyv) során jöttünk rá, hogy apa is érintett. Olyan volt, mint egy kirakós játék, amikor helyükre kerülnek a darabkák, hirtelen összeállt a kép, hogy apa furcsaságait mi okozza. Nálunk az segít, hogy a gyerek miatt mindenki eléggé beleásta magát a témába, és szépen elkezdtük alkalmazni a gyereknél bevált módszereket, amiket 10-es is említett. Egyértelmű kommunikáció, kiszámíthatóság, ha látjuk, hogy meltdownja lesz mindjárt, kihátrálni a helyzetből (értsd, nem folytatni az érvelést a saját igazad mellett, hanem kimenni a szobából, majd visszatérni a témára, amikor lehiggadt, és meg is hallja, amit mondasz). Néha annyi is segít, hogy mondod, "felreértetted a hangsúlyt, nem kritizáltalak, csak tanácsot adtam" - ezek az egyértelműsítések sokat segítenek. Nálunk persze sokat segít, hogy apa is tudja, hogy ő is érintett. Ami a legfontosabb: ők nem "rosszak", és bár sokszor nem könnyű velük,de ők szenvednek ettől az állapottól leginkább, ezért a támogató, szerető, elfogadó közeg nagyon fontos számukra.

Autistaként írom, hogy nektek is bőven van idióta szokásotok. Nézőpont kérdése.

Nem kell megsértődni. Csak tudod hogy normális ember képes változtatni ha gond van. Az autik nem. Sajnálom hogy nem lehet magzati korban ezt szűrni. Nagyon sokan szenvednek azért mert ilyenek. Ezt megértem. De közben tönkreresznek maguk körül mindent.

Én autisztikus vagyok. Apád nem autizmusban, hanem féregségben szenved.