Nem tudok azonosulni az apa szereppel, inkább szenvedés mint boldogság a gyereknevelés?
Van egy 3 éves gyerekem de amióta megszületett szinte csak szenvedésnek élek meg minden napot, feleségemmel azóta sűrűk a veszekedések úgy érzem inkább tönkreteszi az életemet a családos szerep minthogy boldoggá, mindent megadok a gyereknek de egyáltalán nem érzem ezt a szoros apa -fia köteléket, amióta meg a dacos korszakát éli a gyerek szinte hazamenni sincs kedvem munkából néha.
12-14 óra munka után nincs idegzetem se erőm még a gyerekkel küzdeni vagy nevelni.
"Engemet pl születésem után hagyott ott édesapám anyámnal mégse éreztem sose hogy hiányzik"
A statisztika szerint akit elhagyott az apja, nagyobb eséllyel teszi maga is, hisz azt tapasztalta, hogy a nehézséget így kell kezelni.
Persze kérhetted volna pszichológus segítségét, járhattál volna terápiára, de ez mind idő és pénz, meg kőkemény lelki munka. Sokkal egyszerűbb utólag a feleségre kenni a gyermekvállalást, és lelépni a balfenéken.
De nem csoda, hogy ezt tetted, hisz a saját apádnál tapasztaltad, hogy a férfiak ezt teszik, ha gyerekük lesz: elmenekülnek a felelősségvállalás elől.
De te még pluszban idealizáltad is anyád egyedülálló anyaságát. Azért elbeszélgethettél volna vele is, hogy élte meg, mikor apád hirtelen lelécelt. Hogy kicsit átérezd, minek teszed ki a gyereked anyját.
"Most már mindegy, probálj meg belerázódni."
Már nincs mibe belerázódni, már nem kell hazamennem mert látni se akarnak otthon, de erre számítottam, én közöltem ,hogy anyagilag a jövőben is támogatom a gyereket mindenbe erre csak annyi volt a válasz hogy szívtelen vagyok és rohadjak meg sírás stb feleség részéről.
Köszönöm mindenkinek az eddigi válaszát.
Nem mindenkinek való a szülői szerep,egyedül csak azért a gyermekért kár,hogy belementél a feleséged kedvéért,pedig te nem is akartad,szerintem hagyd ott a francba a családot inkább nőjön fel a gyermek egy szülővel,szeretetben,mint kettővel,ridegségben.
Írod,hogy anyád is egyedül nevelt fel mert az apád lelépett,neked ez a normális,hozod az otthonról látott mintát. De szerintem anyád se tspsolt örömében,mikor apád felszívódott mellőletek.
Mindegy:tedd hasznossá magad,fizesd a gyerektartást legalább, ha szeretetet meg törődést úgysem tudsz adni.
Sajnos ez is a külső nyomás átka. De ha már így alakult,próbáld meg úgy felfogni hogy az a gyerek nem akart megszületni,és nem tehet semmiről. Ne ő szenvedjem,mert te keptelen voltál nemet mondani a feleségednek.
Egy észrevétel. Szerintem te olyan nőnek szültél,akit nem is szerettél igazán. A feleségedről sem írtál egy jó szót sem.
Jól tetted! Remélem talál magának szegény nő egy rendes férj jelöltet. Te pedig fizetsz, de nem 20 ezret. Sajnálom a feleséged.
Egyébbként nem lehet igaz..hogy nem beszéltétek meg ezt az esküvő előtt?! Az en párom is hozzád hasonló. Elég ingerült a gyerekkel ha hisztizik vagy sír. A miénk kisebb. Itt én fogom bedobni a törcsit ha visszamegyek dolgozni, de lehet h hamarabb..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!