Úgy érzem, hogy édesanyám és a családom gátolja a húgomat az egészségének megőrzésében. Mit tudok tenni?

Röviden és tömören: húgom esélyesen gluténérzékeny, de anya nem egyezik bele a vizgsálatba.

Igaz, hogy a húgom már nagykorú, de még gimibe jár, otthon él. Teljes mértékben függ a szülőktől.

Én tünetmentes voltam, egy rutin vérvétel során derült ki, hogy gluténérzékeny vagyok. A diagnózis hivatalos, gyomortükrözés, biopszia, minden megvolt, ami kell. Az orvos azt javasolta, hogy családon belül érdemes kivizsgálni a tesóm. Nőknél amúgy is gyakoribb betegség és női ágon öröklődik. Ezt a betegséget komolyan kell venni, mert ha nincs kezelve, akkor komoly következményei lesznek.

Anyám nem fogja magát kivizsgáltatni, ezzel már nem foglalkozom. Viszont a húgom belement egy vérvételbe. Anya a kórházban dolgozik és vállalta, hogy kér neki időpontot, azonban most előállt azzal, hogy beszélt több orvossal is, akik azt mondják, hogy majd ha lesz tünet, akkor érdemes kivizsgálni, addig nem kell vele foglalkozni. Plusz azt vallja, hogy ha nem megyünk orvoshoz, akkor nem leszünk betegek sem (mert így nem derül ki, ha esetleg gond van..). Apa sem foglalkozik a témával, csak legyint egyet.

Engem viszont nagyon zavar, mert aggódom a tesómért, hisz elég gyakori a tünetmentes cöliákia és ő még esélyesebb is rá a génjei miatt. Úgy vagyok vele, hogy ha egy pár perces vérvétellel pontot lehet tenni az ügy végére és az egészség a tét, akkor tegyük ezt meg.

Szerintetek mit lehetne tenni?

Messze élünk egymástól, ő még gimibe jár, koleszos. Kikérni sem tudom őt, mert egyből beírják a krétába és mindenki megtudja otthon.

A nagy fokú ellenségeskedés miatt kezdem elengedni a kérdést, de belül nem hagy nyugodni. Talán itt lesz valakinek jó ötlete.