Ha valakiben felmerül, hogy bemutassa otthon az azonosnemű párját/coming outoljon, akkor miért jönnek egyesek azzal, hogy nem tartozik a szülőkre az, hogy kivel szexel? Azok a heterók, akik így vélekednek, azok nem viszik haza a párjukat?

Szerintem itt inkább az illető lelki szegénysége mutatkozik ebben a válaszban. Nekem úgy tűnik vagy tényleg így viszonyul egy kapcsolathoz (legyen az bármilyen neműek közt), vagy egyszerűen nem tetszik neki a dolog és így próbált meg beszólni/bántani.

Bár egyszerű ezt mondani tudom, de az ilyet nem kell felvenni/magadra venni. El kell engedni és menni tovább.

Az ilyen emberek diszfunkcionális családokban élnek. Normáliséknál nincs olyan, hogy "hazaállít" a "gyerek". Normáliséknál beszélgetnek a felek, még ha azt nem is tudják egymásról, hogy reggel ki milyen alakút kullantott a wc-be, de tudják, hogy kb. merre halad a másik élete, mik, kik érdeklik, még ha nem is biztosak a nemi identitásába a gyereknek, akkor is sejtik, csak várják, hogy összeszedje a kis bátorságot. Így a hazaállít, nekünk meg pofánk leszakad, az nem opció.

Nagyon sajnálom, ahol nem beszélgetnek a családtagok.

A "nem tartozik a családra" mantra az egy védekezés a frusztrált emberektől, akik nem tudnak érvelni, és nem tudják kezelni azt, ha esetleg valaki nem örül annak, hogy az ellenkező nemhez vonzódnak.

Nem kell neki örülni, nem baj, ha valaki repes, mert nem hatotta meg a médiából ömlő felszólító módú, agresszív elfogadás propaganda. Hagy érezzen mindenki azt fejben, amit akar.

"miért jönnek egyesek azzal, hogy nem tartozik a szülőkre az, hogy kivel szexel"

Itt a gyakorin tobzódnak a torzult lelkű emberek, ezt mindig tartsuk szem előtt!

Normális családban természetes, hogy a gyerek párja bekerül a családba, őt is hívják pl. családi ünnepekre. Ill. a szülőket érdekli, hogy a gyerekük boldogan él-e vele vagy nem, netán egy bántalmazó kapcsolat alakul-e ki köztük.

Ebből következően természetes, hogy ha komollyá válik a kapcsolat, a gyerek bemutatja a párját a szüleinek. Akármilyen nemű, bőrszínű, nemzetiségű, etnikumú, világnézetű, foglalkozású stb. ember.

A szülőknek nyilván van valamilyen elképzelése, de ha szeretik a gyereküket (és normálisék igenis szeretik), akkor a legfontosabb szempont mégiscsak az, hogy a gyerekük boldog-e vele vagy sem. Ha igen, akkor a saját elképzeléseiktől merőben eltérő párját is hajlandók elfogadni.

Viszont normális családban olyan nem hangzik el, hogy a szülőnek semmi köze a gyereke életéhez, párválasztásához stb. Akit szeretek, ahhoz van közöm, érdekel az élete. És ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy meg akarom szabni hogyan éljen, milyen párja legyen. Azok a gyakorisok, akik nem tudják, milyen az igazi szülői szeretet, mert ezt nem kapták meg, azok dobálóznak a "szüleidnek semmi köze hozzá" kifejezéssel.