Miért érzi anyám úgy, hogy meg kell mondania a tutit?

Sokszor mondtam már neki, hogy majd én megoldom az életem, nem kell beleszólni, mindig osztja az észt. Világ életében apám ott állt mellette. Most ő fáradt, apám csinálja helyette az ebédet, ő pihen. Az én volt férjem ennek az ellentéte volt. Most egyedül nevelem a 13 éves kamasz gyerekemet. Gondjai miatt egyedül nem tud tanulni. Reggel fél 6kor indul a napom, dolgozok, este fél 6,mire haza érek. Akkor még vacsora, ebéd másnapra, mosás, szokásos házi munka. Persze, mindenki más is csinálja, nem is ezzel van gondom. De mindig beosztja az időmet. Most ne vasaljak, hanem menjek ki a gyerekkel levegőre. Mert süt a nap. Majd vasalok holnap munka után. És nem érti meg, hogy este 6 után már nincs kedvem hozzá. Most is örülök, hogy nem kell sehova menni. Tegnap voltunk kint. Már el sem mondok neki semmit, mert mindig kombinál, meg kitalálja, hogyan kell az életemet koordinálni. De az, hogy felőrölnek a mindennapi problémák, anyagi gondok, hogy mindig jön valami kiadás. Ő meg csak tesómékat, meg sógornőmet sajnálja. Mert én úgyis kemény vagyok és megcsinálom,meg túlélem. Nem képes megérteni, hogy minden gondokkal egyedül vagyok. Inkább már el sem mondok neki semmit, csak a nagy semmiről beszélünk.