Szüleim jót akarnak , apukám irányítás mániás , mennék az utamra németbe?

Sziasztok 25 éves férfi vagyok , majd nem 26 és az a történetem hogy: nekem az az igazi célom hogy kiköltözzek haveromhoz németországba nem lakni , csak megtudni hogy vagy milyen ott kint , ha összejön maradok egy pár évet lehet 4 lehet 8 de az is lehet hogy csak 1-2 attól függ mennyire jó ,hogy jön össze, ha nem jó akkor vissza jönnék , de ahogy hallom meg ahogy mesélik nekem , meg lehet mindent oldalni, valamilyen szinten jobb kint , nem csak szórakozás céljából mennék , inkább anyagi téma miatt , unom hogy hónapokat kell várni hogy valami meglegyen , vagy ha valami elromlik akkor várni hogy tudj újat beszerezni , szeretnék saját életet , saját talpamra állni, jól keresni , sokan helyeselik a kintlétet , már sokallom az itthoni szappanoperákat , nyűgös , idegbeteg , lelkileg rossz napokat , (én nyugodt természetű vagyok) de nem érzem önmagamat itthon, nem tudok megnyílni , apukám irányítani akar itthon mindenkit (elhiszem hogy jót akar) de már kicsinál idegileg mert mindent úgy akar ahogy ő elgondolta , az ő agya szerint kell mindent csinálni és ha nem úgy van akkor eldurran , meg akarja élet további részét alapozni jövőt főleg egy mostani helyzetben , de annyira rosszúl kezeli a helyzeteket és a napokat hogy majdnem minden nap! mostanába a lelkére vesz mindent , ordibál , idegeskedik a neha a semmin is és a múlttal jön fel egy folytába ami nem egy megoldás a jelenre , rossz volt a családi háttere , én elhiszem de nem lehet megoldani ,mert már 25. Alkalom hogy meghallgatom az idegölő történeteket (meghallhatom mindig) ami nem gond , de mégse tartozik rám olyan témákat emleget fel.

Van mikor mérgében azt mondja menjek albérletbe ha ennyire lelkis vagyok és az érzéseimre hallgatok , de mikor ezt mondja akkor úgy mondja mintha nem tetszene neki ez és megy a “mű balhé” vagy hogy nevezik ezt , nem akar elengedni és mérgelődik , én őt szeretem de ilyen lelki fájdalommal teli napokat nem tudom elviselni mikor ha nem velem kötözködik akkor mással és azt kell hallgatni és lerombolja a kedvemet sokszor , annyira hogy kényelmetlenül érzem magamat , ezzel van elfoglalva hogy kielemez mert figyeli hogy ki mit csinál és ami neki nem tetszik akkor egyet gondol és mondja a hibákat kitálal , akkor próbálom sajnálatos módra kerülni ,kevés nyugodtság van.

Ugye örökölném ezt a házat (van egy nővérem de ő külön van már) Pesten de nem itt akarom élni az életemet velük , mert arra számítanak hogy én mindig itt leszek és maradok. Csak mert 1x azt mondtam hogy szeretem Pestet és nem akarok vidéken élni , én megtartanám ezt a házat.

Tudom mindenki azt mondja ne foglalkozz semmivel ez az élet rendje , nehéz korszak mikor el kell szakadni, menj egyszer úgy is talpra kell állni és önállósodni , de lelkileg romboló érzés az a tudat hogy nem akarnak elengedni , a lelkemre próbál apám hatni és direkt olyanokat de csak leszűrés alapon mond hogy :ez itt neked jó hely , miért nem csinálod azt amit mondok , minek akarsz elmenni , minek akarsz kimenni ha itthon is meg lehet valósítani , miért nem jó itt neked.

Nekem csak az volt a célom vagy az van hogy segítek egy ideig hogy ne úgy hagyjak itt mindent a házon hogy pl beázás , meg ilyen normális dolgok meglegyenek , aztán az én utamat járni.. csak nem nagyon engedi(k).