Mennyire vehetem komolyan a békülési szándékot a szüleim részéről a "kitagadás" után? A helyemben hogy állnátok ehhez?
Tettem valamit, ami kiderült, nekik pedig nem tetszett. Kezdődött az érzelmi zsarolás, hogy fejezzem be, mondjam, hogy megbántam és kérjek bocsánatot, akkor minden el lesz felejtve.
Nem egy óvodás gyerek vagyok, akit így kéne nevelgetni, mondtam, hogy ez a saját életem, nem mondhatnám, hogy megbántam volna eddig bármit, amit tettem. Nem kell egyetérteniük, de ezt a nagy teátrális "könyörögj a bocsánatunkért" műsort is túlzásnak érzem.
Utána jött az, hogy akkor többet ne is keressem őket, a telefont sem fogja felvenni a családból senki, sem ők, sem a nagyszüleim, mert ez nekik is el lesz mesélve, és oldjam meg az életemet ezek után úgy, ahogy akarom. Költözzek ki a lakásomból, adjam vissza a kocsit is, kezdjek magammal, amit akarok és rájuk ezentúl ne számítsak, meg a pénzükre sem.
Ennek 2 hónapja, végülis megoldottam mindent, szóval nem lakom a híd alatt, éldegélek ugyanúgy, mint eddig. Nem beszéltem velük, mert szerintem ez a kiborulás felesleges volt, kb. ilyen "cirkuszoljunk, hogy lássa, komoly a dolog". Nem beszéltünk azóta, nem találkoztunk, anyukám párszor hívott, de nem vettem fel. Legjobb barátnők mondták, hogy tőlük érdeklődött, hol vagyok, jól vagyok-e. Aztán most a héten írtak egy üzenetet Facebookon (Anya és Apa aláírással, ebből gondolom, hogy közös). Szeretnének látni, menjek haza hozzájuk most, az ünnepek alatt, legyünk együtt kicsit... Nemet mondtam, részben azért is, mert elutazom holnap, részben pedig, mert nem tudom, mennyire lehet komoly ez a békülés, mikor kb. 2 hónapja még az lett közölve velem, hogy nem vagyok a lányuk és ne is próbáljak beszélni velük ezentúl. Ilyet szerintem senki nem mond csak úgy, főleg nem az egyetlen gyerekének, akivel előtte nagyon jóban volt. Korábban szinte sosem veszekedtünk, nem volt viharos a kapcsolatunk még kamaszkoromban sem. Ezért nem tudom, hogy mit gondoljak erről az egészről most, meg a hirtelen közeledésükről.
Nem járt semmilyen anyagi vonzattal, legalábbis nekem/nekik nem.
Röviden, tényleg fél mondatban az volt a kiváltó ok, hogy szeretem az idősebb férfiak társaságát.
Nem pénzért, sosem fogadnék el pénzt senkitől, a családomon kívül, szóval ne ilyen prosti-escort vonalra gondoljatok, meg ne is arra, hogy minden nap mással stb. De igen, ajándékokat elfogadtam, egy pár utazást, amire azt mondtam, hogy barátnőkkel megyek/összespóroltam a pénzt, ők finanszíroztak és/vagy velük mentem. Igazából sosem az érdekelt, hogy mit nyerhetek 1-1 ilyen 'kapcsolatból', hanem jól éreztem magam velük, mondhatni biztonságban, tetszett az, hogy van hatalmuk, befolyásuk. Mindig az idősebbek tetszettek, csak amíg ez 16-17 évesen egyetemista srácokat jelentett, 19-20 éves koromra átcsapott egy elég erős daddy issuesba. Valamint az sem segített sokat a helyzeten, hogy ez úgy derült ki, hogy az apám egyik közeli barátjával is "összegabalyodtam", aki nem bírta tartani a száját, és ez eljutott a szüleimhez is. Pechemre képekkel.
Ezután jött az, hogy miért csináltam, hogy tehettem ezt meg magammal, velük, mit gondolnak ezentúl mások a családunkról. És hogy ők mindent megadtak egész életemben, nem tudtam soha olyat kérni, kitalálni, amire nemet mondtak. Ebben igazuk van, de mint írtam, sosem volt a fő motivációm, hogy anyagilag mit jelent egy ilyen 'kapcsolat'.
Anyukám hívogatott még kb 1,5 hónapja telefonon, de nem vettem fel.
Személyesen nem tudnak felkeresni, megjelenni, mert nem tudják, hogy most hol lakom (a lakásból kiköltöztem még akkor). A barátnőimnél érdeklődtek, de kértem őket, hogy ne beszéljenek túl sokat rólam, ne mondják, hol lakom, éppen hol vagyok stb.
"Átlag szülőnek azért igen komoly dolog kell egy ilyen lépéshez."
Kolléganőmet kb. minden szarért kitagadással fenyegette az apja, még 40 éves korában is. De pl. olyanért, hogy karácsonykor nem volt kedve menni a férjének a csaj családjához látogatóba. Már ment is a "mindenből kitagadlak" duma. (És sajnos volt miből, 120 millás ház + jelentős bankbetét, így csicskult is rendesen a nő).
Szerintem túlreagálták, és a reakciójuk alapján még csak nem is miattad aggódtak elsősorban, hanem a család, az ő jó hírnevük miatt, ki mit fog gondolni róluk stb. Szerintem egyébként semmi szégyellnivaló nincs abban, ha idősebb férfiak társaságát keresed, még akár konkrét ajándékokért cserében sem, ez mindenki saját döntése kell legyen. Ami ezzel kapcsolatban mégis probléma szokott lenni 1) a pénz áll a háttérben, nem tennék ha lenne más bevételi forrásuk (ez a te esetedben nyilván nem igaz), 2) pszichés problémák, nem feltétlenül traumára kell gondolni, de általában nem egészséges a háttere egy ilyen drasztikus "vágyom az erős, hatalommal, befolyással bíró, gazdag, bármit megengedhető férfiakra, mellettük érzem magam biztonságban" - esetedben (te magad is daddy issue-t, vagyis problémát írsz) ez lehet ok, látatlanban azt mondanám, hogy túl erős volt édesapád szerepe az életedben és ezért nem találsz korodbelit, aki az ő helyébe léphet. Ha valami miatt, egyedül e miatt aggódtam volna a szüleid helyében, hogy ez neked hosszú távon jelenthet majd gondot az életedben.
Szóval szerintem túlreagálták, DE!
- azért próbáld meg elképzelni mit érezhetett édesapád amikor a lányáról és az ő egyik közeli barátjáról intim képeket látott - azért ez k*rva fájdalmas lehetett neki,
- bár a részleteket nem tudjuk, de úgy tűnik jó durván bele is csaptak a lecsóba, elvették a kocsit, kitettek a lakásból stb., de az nem derül ki, édesanyád mennyivel a kitagadás után próbálta meg újra felvenni veled a kapcsolatot, mert ha mondjuk pár hét után akkor azért az azt jelzi, hogy az első sokk után elég hamar észbe kapott, hogy mit tettek, és kijózanodva már próbált utólérni téged.
Én azt javaslom, fogadd el a feléd nyújtott békejobbot, mert
- magad is írod, hogy jó szüleid voltak, megadtak neked mindent, nem csak anyagi értelemben, ez nem menti fel őket, de sokat nyom azért a mérleg másik serpenyőjében,
- magad is érezted, hogy amit teszel az nagyon bántaná őket, fájdalmat okozna nekik, ezért titkoltad (lehet nem lett volna ekkora a sokk, ha tudják azért, hogy idősebb barátaid vannak, nem kellett volna minden részletet az orrukra kötni),
- fiatal vagy még, lehet 10 vagy 20 év múlva másképp látod majd az életednek ezt a szakaszát,
- és legfőképpen mert ha mégsem úgy fogadnak, ahogy szeretnéd, ha pl. ők várnak bocsánatkérést vagy nyomasztani akarnak most már ezzel egész életedben, akkor mondhatod azt, hogy köszönöm, én ezt nem kérem és megszakíthatod velük végleg a kapcsolatot.
#39: "Szerintem egyébként semmi szégyellnivaló nincs abban, ha idősebb férfiak társaságát keresed".
Ja, semmi szegyellnivalo nincs abban, ha egy fiatal lany futoszalagszeruen egyik hazas ferfi agyabol a masikba bujik, es nem is vagyik masfele kapcsolatra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!