Mitől lesz egy szülő menő?

Fiam azt mondta menő anyuka vagyok.

A történet a következő: beszélgetünk a nappaliban megy a dumám ezerrel, miközben ő elővesz egy ilyen mittoménmit amit szívnak most a fiatalok ilyen füst jön belőle asszem elemes cigi vagy minek nevezik aztán beleszív, mindeközben én pofázok, mintha ezt az eseményt észre sem vettem volna.

Erre azt mondja, anya te olyan laza vagy nem is érdekel hogy itt mi ez amit szívok meg nem tiltod.

Hát most mit csináljak. Mind ezt szívják most. Majd megunják.

Én anno menőnek tartottam az apukámat, mert főiskolai docens volt. A fősuli gyakorlóhelye pedig a mi általános sulink volt. Úgyhogy gyakran hallottam, ahogy összesúgnak a hallgatók, hogy én vagyok az xy tanár úr lánya. Nekem ez tetszett.

Anyukámat sem szégyelltem, de nála nem emlékszem semmi menőre. Talán azt, hogy nagyon életvidám nő és szerettem, ha más gyerekek is körülvették (mondjuk a játszón), de persze én ülhettem bármikor az ölébe, rám figyelt a legjobban.

Ami viszont nagyon nagyon ciki volt, hogy amikor mások már hajnali 2-ig mehettek bulizni (középsulis éveinkben), nekem már a 11 órási hazaérésért is egy órát kellett könyörögnöm. Ráadásul azt belémnevelték (és mondjuk ezt helyesnek is éreztem), hogy egyedül ne császkáljak, valakivel mindig együtt menjek haza. Na de ki a kutya akar hazaindulni, ha még órákat bulizhat... Ilyenkor aludtam barátnőknél, de ezt sem hagyták mindig.