Mitől lesz egy szülő menő?

Nekem tinikoromban attól voltak cikik a szüleim hogy betanított sori munkások voltak. Ma is azok, de már nem gondolom cikinek, mert minden munka fontos.

Tini koromban semmi sem volt azonban bántóbb ennél, valamint annál, hogy pont emiatt, szegények voltunk. Nem tudtak segíteni a házimban sem, kis híjján a csekkek befizetéséhez, banki ügyekhez már tinikoromban engem vittek, mert ők nem értettek semmit. Bármit megadtam volna, ha a szüleim jó módúak, ha nem lemállot falú házban lakunk, vagy ha az én szüleim is jogászok, vagy jól menő vállakozók lettek volna. Legjobb barátnőm apja például állatorvos volt. Annak idején azt kívántam, bárcsak én is ilyen "jó" családban élhetnék.

Én is így gondolom, ahogy az első, de persze az volt a kérdés, hogy én mitől tartottam volna "menőnek" a szüleimet gyerekként, arra meg ez a válasz, hogy nem lett volna olyan, ami miatt annak tartom Őket. Mások szüleit sem tartottam annak, szóval nem volt olyan ismerősöm, akinek a szüleit kvázi irigyeltem volna, mert nem volt bennem vágy arra, hogy a szüleim másmilyenek legyenek, mint amilyenek. Sőt igazság szerint én egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy az én szüleim avagy mások szülei milyenek, az Ő világuk egyáltalán nem érdekelt, az én világom érdekelt kisgyerekként és tiniként is!

Attól, hogy egy szülő sz-rfej, mert nyilván van olyan, attól még akinek a szülei sz-rfejek, nem feltétlen arra vágyik, hogy egyenesen menők legyenek, inkább csak arra, hogy legyenek normálisok, átlagosak.

A szülő, az szülő! Meglátásom szerint nem kell menőnek lennie, és legfőképp nem hogy nem kell, nem szabad a gyereknek barátként/haverként tekintenie rá! Értsd olyan nincs, hogy apám/anyám a barátom/barátnőm! Mondanak ilyet egyesek, de ha tényleg így van, nem csak úgy mondja, akkor az k....ra nem egészséges! Egy gyerek-szülő viszonyban nincs barátság, nincs egyenrangúság sem, de ezt nem úgy kell érteni, hogy ez folyamatosan érződik és éreztetni kell, nyomatékosítani kell szóban/tettben a szülőnek ezt a gyerekkel (az a sz-rfej!), ez úgy jó, ha ez nem kikényszerített dolog, hanem természetes! Ez úgy lesz természetes, ha a gyereket a megszületésétől neveled, akkor leszel sz-rfej, ha akkor kapcsolsz, hogy szülő vagy, mikor már tini a gyerek, és akkor próbálod kivívni a tiszteletet (amit nyilván nem fogsz megkapni, mert héló hol voltál idáig?), akkor próbálsz először beleszólni a dolgaiba, mit lehet, mint nem lehet, akkor próbálod először terelni valamilyen irányba stb. stb.

Nem tartom egészségesnek azt, ha egy tini gyerekre próbál a szülő hasonlítani, öltözködés, érdeklődési kör, stb. stb. (tehát feltételezem valami ilyesmibe merülne ki a menőség egy gyereknél) Nem láthatja azt a gyerek tiniként, hogy amilyen Ő, olyan egy felnőtt is, mert akkor nincs irány az életében, hogy hová tart, mi lesz belőle, nem tudja elhelyezni magát, hogy Ő most felnőtt vagy gyerek! Nem lesz belőle felnőtt! Azt sem tartom egészségesnek, ha egy tini az apját/anyját majmolja, egy gyereket meg kell hagyni gyereknek, alakuljon ki a saját ízlése, a korának megfelelő ízlés és érdeklődési kör, nem lehet kisfelnőttet csinálni a gyerekből... nem normális dolog! Na ezért nincs olyan, hogy egy szülő menő és nem is egészséges, ha erre törekszik egy szülő!

Szerintem kamaszkorban nem létezik menő szülő. Más gyerekek szülei sem azok.

Voltak olyan barátnőim, akiknek laza szüleik voltak, pl.megengedték, hogy tegezzük őket (25 éve ez még viszonylag ritka volt), velünk buliztak, lelkiztek, de én őket mindig kicsit furának tartottam, úgy gondoltam, hogy egy szülő legyen szülő, ne haver.

Szóval szerintem a gyereked kamaszkorában a fejed tetejére is állhatsz, mindenképp ciki leszel. Ezen túl kell esni.

szerintem ez gyerek tipus kerdese is...hogy cikinek tartja e valaha. en tini koromban is menonek tartottam a szuleimet. habar nagyon kulonbozek, elvaltak, apu orvos jol keres es szuper volt kenuzasban mindig vele emtunk a dunara sokat .. menonek tartottam hog van kenuja szep kocsija jokat lehet vele csinalni.

anyu hippisebb volt, sajat cege volt szinten jol keresett aaranylag es szep eletet biztositott nekunk, nala nottunk fel. o laza volt, elengedett sokaig este csak telefonalnom kellett jol vagyok e, adott penzt taxira haza...szoval o lazan fogott engem. de abbol nem lett baj..talan azert mert tudta nemis volt semmi gebasz velem sosem...valahogy eleve mindig halkabb csendesebb voltam.

szerintem tenyleg gyerek tipus fuggo.

a parom pl. vad gyerek volt , inkabb amolyan minden ellen vagyok tipus. o tini koratol kezdve nem birta a szuleit sajna mai napig nem

Én nem találtam soha cikinek a szüleimet.

Anyám semleges volt, apámat meg kifejezetten menőnek tartottam, mert eljárt velem "fiús" programokra, értett mindenhez és a haverjaim is szerették, nagy forma az öregem

F

Én azért szégyelltem a szüleimet mert lenéztek másokat. Főleg anyám aki kifele mutatta a gazdag feleség szerepét csinos volt de apám nélkül egy nullaság. Masszívan ivott de ez nem látszott meg rajta és kifele mindenki azt hitte tökéletes szép és boldog család vagyunk.

Amiért viszont büszke vagyok rájuk hogy soha senkitől nem kértek vártak segítséget mindent meg teremtettek nekünk nagyon rugalmasan álltak hozzá az élethez, pedig pl apám egy szakmunkás sulit végzett mégis megtanult két nyelvet ha az kellett éppen. És nem volt akkoriban internet. Magnókazettákat könyveket vettek és abból. Később rengeteget utaztunk, imádtam apám hozzáállását. Mindenből pénzt csinált, hihetetlen üzleti érzéke volt. Rengeteget dolgozott és azt jól félretette befektette. Akkoriban ők menő szülőknek számítottak.