Van esély, hogy megváltozzon ez a viselkedése, vagy ez a biztos lassú öngyilkosság marad?
Édesapámról van szó, 62 éves.
- Láncdohányzás lakásban, töltött vagy csempész cigi.
- Olcsó sör, amit folyamatosan iszik szabadidejében, hétvégén már reggel is.
- Borzalmas munkahely, borzalmasan sok munkaóra.
- Gerincsérv. Persze nem gyógytornázik.
- Érszűkület. Persze semmilyen orvosi tanácsot nem tart be, csak a gyógyszert veszi be - sörrel.
- Édesapjánál relatív fiatalon infarktus.
- Csak a munkahelyére és boltba mozdul ki otthonról.
Emellett a mindent okosba' megoldó, mindennel elégedetlen, rasszista szemlélet. Csak magáról beszél vagy semleges témáról.
Sajnos minden dolgomról elmondja a véleményét, lényegében meg akar változtatni.
Kétségbe ejt a helyzet.
Persze én nem tudok rá hatni, azt tudom, de reménykedhetek bármiben is?
válasza: válasza:Önállóan nincs esélyed, én is végignéztem apám leépülését 69 évig birta (2007 †..)
Jelenleg párom apja van ugyanebben a stádiumban annyi különbséggel, hogy ott csak pia van, meg mindig jókedvűre részegedik, de már sokszor hány és nem bir igazán enni.
Én max másfél évet adok neki igy 63 évesen (pont nyugdijkorhatár).
Szaksegitség kellene, de magyarországon nincs kényszergyógykezelés (sajnos)...
Az államnak kifizetődőbb igy ez!
Aljas dolog, de ez van, a társadalom is csak lesajnálni tudja a helyzetet...
válasza:Ennyi idős korára csalódik csontig a világéletébe becsületes kisember (egyszerű emberek) az államban és a társadalomban is.
Számukra nem marad más a valóság ellen csak a delirium...
Nem becsülik őket semmire, nem kellenek sehova, testvéreik, tanáraik, osztálytársaik már mind meghaltak vagy hasonlóan vannak mint ők és a jelenlegi generációt sem érdeklik nincs közös hang stb...
válasza: válasza:Mire eléri az ember ezt a kort (bár én még csak 41 leszek) összeáll a "kép" a világról, és jobb ha inkább fel se fogja az ember amit látna... GYerekkoromban még én sem hittem a bulvármédiának stb-knek, szenzációhajhászatnak gondoltam meg szórakoztatásnak...
Aztán jött a tapasztalat, persze sokaknak nem is esik le soha, hogy egyes kiváltságosoknak tényleg a világon semmiért nem kell se küzdeniük, se dolgozniuk, se tanulniuk, és bármit megtehetnek bármikor, bárhol, bármeddig!
Sőt az elődeik és az utódaik is ugyanigy voltak / lesznek.
Mindezt név és sajtómegjelenés nélkül életükön át...
3
Ez sajnos szóról-szóra igaz.
De azért szomorú, hogy elveszítem őt, sőt, sok értelemben már elveszítettem.
válasza:Figy annyit tehetsz ha már őt nem birod szakember elé vinni, hogy te magad mész el tanácsot kérni, hogy hogyan tudsz kezelni egy ilyen embert vagy hatni rá. Csak van erre is valami módszertan...
Sajnos én annakidején kihagytam ezt mert akkor még sokmindent nem értettem 25 évesen amit igy 41 évesen már jobban kapizsgálok azért!
Szóval ha teheted ne menj el a dolgok mellett, mert azt a legkönnyebb sajnos...
válasza:Egyébként én se bírnék tükörbenézni józanul a mostani világot látva a három vagy több év kötelező katonai szolgálat után, és még sorolhatnám.
A 69 éves néhai apám még kötelező munkaszolgálaton is volt éveket, azt most meg ilyen drogdiller cgányok hordják a gatyát, meg törlik a sggüket a nemzeti zászlóval kb...
Volt értelme?
válasza:De ki van itt mosdatva az összes vén alkoholista.
Mindegyikükre jut egy exfeleség, akinek semmivel sem volt könnyebb az élete, viszont piálás helyett összeszorította a fogait és felnevelte a kölyköket.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!