Apám is bántalmazó vagy ő sem szeretett sose, mint anyám?

Nálam is ilyesmi a felállás. 19 évesen elköltöztem koliba, majd most 20 évesen albiba. Felesleges a múlton rágódni. Senki sem fog felelősséget vállalni az életedért, arra ne várj. Csak te tehetsz azért hogy boldog legyél.

Én azt tapasztaltam, hogy miután eljöttem, javult egy kicsit a viszonyunk szüleimmel, de azért még most is van, hogy tök jó kedvem van, aztán anyám felhív, és elromlik a kedvem az egész hátralevő napra. És nem akar rosszat, csak utálom az irányításmániás ítélkező természetét, és ez átszűrődik a mondanivalójából és visszajönnek a rossz emlékek. Jó érzés hogy már nincs hatalma felettem, már nem tud "bezárni" és érzelmileg zsarolni.

Ha beszélnél valakivel, akkor nyugodtan írj. De úgy gondolom, hogy jobb a pozitív dolgokra fókuszálni az életben, és én is erre törekszem.

"Valaki táncol az esőben, valaki meg csak megázik."

Visszatérve a kérdésre, xd. Apámat én sem értem. Ő is ilyen papucs, de ő olyan, mintha még ennyi szükséglete sem lenne. Nem iszik, már nem is alszik anyámmal, csak dolgozni jár, és neki ennyi elég. Anyámmal sosem veszekszik, mindig neki van igaza, mindig neki ad igazat, az én pártomat sosem fogta, és ha valamit cselekszik úgy általánosságban, 99% hogy anyám utasította rá, vagy azért teszi, mert tudja, hogy anyám elvárja tőle... Nem értem. Mióta eljöttem talán egyszer hívott fel. Én mondjuk egyszer sem, de hát ez van. Nem is igazán ismerem őket. Semmit nem meséltek nekem, semmit nem tudok a múltjukról. Nem is tanítottak nagyon semmit, csak szabályokat hoztak. Nem mesélték el a hibázásaikat, és hogy én is levonjam a következtetéseimet, csak vették az elfogult véleményület, és rámerőltették...

Most meg itt vagyok, és... annyira fáradt vagyok.

"ez az oldal egy pszichológus kanapéja lett..."

Laikusok vannak, problémamegoldás szempontjából gyakran javasolt a pszichológus.

Apa behódoló típus biztosan.