Gyerekként milyen szintig elvárható, hogy támogasd az egyik szülődet? (lent a részletek)
Ha megszorul (ritkán fordul elő, pl. mikor covid miatt elveszítette az állását vagy lerobban a kocsi, tönkremegy a kazán, stb..), akkor mindig adok neki pénzt "kölcsön". Kb. sohasem kapom vissza. Rosszul hangzik, hogy kölcsön adok anyámnak, de olyan mintha egy feneketlen kútba dobnám ezt a pénzt. Tudja, hogy számíthat rám, mégha néha be is telik a pohár és azt mondom, hogy nincs több kölcsön.
Anyám egyedül nevelt fel a testvéreimmel, miután apám lelépett rengeteg tartozást maga mögött hagyva. Anyám kiskorom óta több állásban dolgozott, hogy fel tudjon minket nevelni, fizette az apám által felhalmozott tartozást és annak kamatát, támogatta az iskoláztatásunkat minden egyéb mellett. Neki köszönhetően tudtam elvégezni az egyetemet, ami miatt most egy viszonylag jól fizető állásom van.
Még mindig albérletben lakik. Most is két állása van, de nem teszi félre a pénzt, hanem elkölti felesleges dolgokra. Cigire, felesleges ajándékokre karácsonyra, születésnapra. Amikor két öcsém otthon lakik (elég gyakran) , akkor egy forinttal sem szállnak bele a rezsibe vagy a bérleti díjba. Anyám fuvarozza őket a kis autójával ingyen. És gyakran kérnek kölcsön is, amit soha nem adnak vissza.
A jelent mindig megteremtette és még teremti, de nem tudja tervezni a jövőt és annak érdekében meghozni a döntéseket.
Elvárható, hogy minden megtakarításommal és hitelfelvétellel vegyek házat, ahova beköltözhetne?
6# vagyok. nem várható el, de azért jól érzed, hogy ez egy feszültség, egy feladat, egy probléma. Azon is múlik, hogy mennyire keresel jól? Ha mondjuk két év alatt le tudnád ezt bonyolítani, és cserébe nyugodt lehetnél a sorsa felől, akkor lehet megéri. Főleg, ha úgy gondolsz rá, hogy a lakás a tiéd lesz, majd ha neki már nem lesz rá szüksége. Tehát egy fajta megtakarítás. De ha most az egész életedet kéne háttérbe rakni, mondjuk tíz évre, akkor már lehet hogy érdemes másik megoldáson gondolkodni. Vagy lemondani erről, elviselni az albérlése bizonytalanságait, kölcsöneinek terhét.
Azért viszont szerintem nagyon ne haragudj rá, hogy elpazarolja a pénzét. Két három állás, meg három gyerek gondja, egyedül, az elég nagy lelki megterhelés lehetett neki. Lehet, hogy ez a vásárlás, pénz szórás kb. az egyetlen örömforrása. Esetleg valami kevésbé anyagias szokást megpróbálhatnál neki javasolni. Pl. keresse fel a régi barátnőit, szervezzen osztálytalálkozót, hátha lenne belőle valami barátság, szociális örömforrása. Vagy iratkozzon fel a szingli túrázókra FB-n. Hátha találna pasit, akivel tudnának valamit kezdeni. De lehet, hogy ez kockázatos, amilyen túlságosan önfeláldozó, lehet megint egy ilyen szélhámost találna magának, aki csak kihasználja.
Jó-jó, általánosságban értettem. Ha sikerül, ne forgasd ki, amit írtam, azzal kezdtem, hogy nem várható el. Meg mást is írtam...
Tim Kasser: Az anyagiasság súlyos ára című könyv is érdekeseket ír egyébként...
Egyébként meg rohadtul homokba dugjuk a fejünket, mert ez a fajta pénz és az ebből fakadó mohóság miatt fog összeomlani ez a civilizáció...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!