Szülői bodyshaming ellen van gyógyír?

Teljesen feleslegesen válaszolgattok, mert SEMMIT nem tudunk a körülményekről, még azt sem, hogy hány éves a kérdező...

Azért a szülő veszi a gyerek kajáját, ő íratja be sportolni, ő főz neki, ő adja a mintát stb. Szóval egy bizonyos életkorig a SZÜLŐ felelőssége, hogy milyen a gyerek testsúlya.

Ha már ebből az életkorból kinőttél, akkor pedig rajtad áll, hogy tegyél az egészséged érdekében. És az is a te dolgod már, hogy ha a szüleid nem képesek civilizáltan közölni a véleményüket, akkor eltávolodsz-e tőlük.

Én csak annyit tudok mondani, hogy örülj, hogy csak ennyi a baj, s próbálj valahol lelki támaszt találni.

Én 22 éves vagyok, egyetemista, kolis. Anyám mindig felpakol vagy elküld nekem fél mázsa kaját, ki van akadva, ha azt mondom valamire, hogy "nem kell". Szabályszerűen veszekedik velem ezért. Én a koliban rosszul érzem magam, mikor valami ételt ki kell dobni, mert egyrészt a szakirányomhoz is kapcsolódik, s tudom, hogy nem állunk olyan pöpecül anyagilag, hogy kidobjam a húst, stb, így zabálok, ha kell ha nem. Soha életemben nem voltam 56 kg felett. Egészen múlt Karácsonyig, mikor 62 kg voltam (156 cm-hez).

A legszebb az egészben meg, hogy mikor hazamegyek, úgy kétnaponta megkapom anyámtól, hogy "kövér vagy", "meghíztál", "mindjárt nincs derekad", mikor ő 150 centisen van vagy 70 kg, hordó testalkattal...

Alapból a béka segge alatt van az önbizalmam gyerek korom óta, de azért még rátesz egy lapáttal.

Ha akkora, mint egy bálna, akkor sem oké bántani a saját gyereked.

Tudom, hogy sokkal egyszerűbb sértéseket ugatni a másiknak, azt mondva, hogy ez hat, és nem megy senkinek az empatikus segítség.

Ezeket a kommenteket végig olvasva látom, hogy sokaknak csak elég volt elolvasniuk azt, hogy ,,body shaming” és egyből vérszemet kaptak, ezzel megválaszolatlanul hagyva a kérdésedet. Első sorban erre reflektálva pedig megjegyezném, hogy mindenkinek megvan a saját véleménye arról, hogy mi a jó, mi az egészséges, mi a normális és ez teljesen rendben is van, de sokan átlépnek egy olyan határt, mint ebben az esetben is látszik, ahol olyan dologba szólnak bele, ami már rohadtul nem rájuk tartozik. Nem is értem, hogy miért érzik sokan a szükséget arra, hogy mások súlyával/túlsúlyával foglalkozzanak, amikor az tisztán láthatóan az ő életüket nem befolyásolja semmilyen szinten. Az pedig, miszerint a body positivity meg az ha egy túlsúlyos ember jól érzi magát a bőrében, globális elhízást eredményezne, elég butácskán hangzik, valljuk be ;) (azt se felejtsük el, hogy a hízásra való ösztönzés és a saját tested elfogadására való ösztönzés két teljesen más dolog). Ezért is szokták azt mondani, hogy a Föld egy sokkal jobb hely lenne ha az emberek a saját dolgaival foglalkoznának, főleg ezek a szuperhős-komplexussal rendelkező emberek, akik természetesen mindig jobban tudják, hogy mi a jobb a másiknak.

A kérdésedet megválaszolva pedig ilyen szülőkkel sajnos nem lehet sok mindent tenni, megpróbálhatnál velük leülni és beszélni, de nem ismerem őket, így nyilván nem tudom, hogy ez mennyit használna. Az egyetlen dolog, amit viszont tanácsolni tudok ha tényleg nagyon rossz a helyzet, hogy ahogyan tudsz, egyből kezdj el diákmunkázni és ha betöltötted a 18-at, keress egy albérletet, addig viszont sajnos muszáj leszel őket elviselni. Ha teheted addig is aludj ott barátoknál, vagy csak menj el velük valahova, hátha attól jobban fogod érezni magadat és így viszont nem is kell olyan sok időt otthon töltened a szüleiddel. Kitartást! :))

"Nem is értem, hogy miért érzik sokan a szükséget arra, hogy mások súlyával/túlsúlyával foglalkozzanak, amikor az tisztán láthatóan az ő életüket nem befolyásolja semmilyen szinten."

Akkor te miért foglalkozol vele?