Mondjàtok meg kérlek, hogy mit csinàljak màr az apàmmal?

29/n vagyok, és màr nagyon ki vagyok borulva. Apàm 65 éves, mindigis remete volt, sose beszélt az érzéseiről, anyuval màr rég nincsenek együtt. Senkire se kívàncsi, nagyon magànak való, és borzasztóan önző.

Én vagyok az egyetlen az életében, de engem meg megfolyt. Nem képes felfogni és feldolgozni, hogy ennyi évesen van valakim, szerinte én még erre bőven ràérek, és a karrier a fontos. Az én véleményem nem érdekli abszolút semmibe, ki akarna magànak sajàtítani.200kmre lakik tőlem. Ha valamire azt merem mondani, hogy nem, olyan lelki zsarolàst csinàl, hogy az nemigaz .

Kérlek segítsetek, hogy lehet ezt megàllítani úgy, hogy fel is fogja végre a dolgokat, és hogy ne sértődjön meg?

Minden reggel írnom kell neki, hogy jóreggelt, szép napot, meg minden este hogy jóéjszakàt. De semmi nem érdekli velem kapcsolatban, csak a munka meg az egyetem, karrier. Semmi màsról nem akar tudni velem kapcsolatban. Igaz ő se beszélt soha az ő életéről, dolgairól.

Engem mâr teljesen megfolyt. Màs felnőtt emberek egy héten egyszer ha beszélnek vagy kétszer akkor meg vannak elégedve, nekem àllandóan jelenteni kell, és nekem semmire nem szabad nemet mondani, azonnal ugrani kell, különben megy a lelki terror.

Nem arról van szó, hogy ne szeretném, vagy ne gondoskodnék róla, hanem arról, hogy hiàba mondom neki, hogy felnőtt ember vagyok, egyàltalàn nem érdekli, és nagyon de nagyon nincs tekintettel a màsikra! Borzasztó!!!!!