Miért maradhat abba a családon belüli bántalmazás egy idő után, és fordulhat meg teljesen a másik viselkedése?

Már nagy vagy, talán el se bírnának veled, ezért nem bántanak.

Előtted is titkolják a korábbi viselkedésüket, hátha te is "rosszul emlékszel" vagy nem úgy értékeled, illetve simán maguknak is hazudnak és el is hitetik magukkal, hogy nem bántottak.

Hát, ha a saját gyerekembôl indulok ki, a hét éves lányom olyan értelmetlen hülyeségek miatt bír hisztizni, hogy bennem is gyakran felmegy a pumpa.

Pl. miért nem tarthat hörcsögöt vagy papagájt. Hát azért, mert két macskánk van, ami nem kompatibilis az ilyen kisállatokkal. Sokszor el lett magyarázva, mégis heti szinten elôhozza, és megy a hiszti... Miért nem mehet át az osztálytársaihoz játszani? Felôlem aztán átmehetsz, tudod hol laknak? Hát nem. Akkor hogy akarsz átmenni? Én nem ismerem az osztálytársait meg a szüleiket se, én szervezzek le valamit? Ha elég nagy lesz, hogy megbeszélje magának a barátaival, hogy kihez, mikor menne, én ugyan nem fogom tiltani. De erre még nem képes, viszont megy a hiszti.

Minden reggel a felkelés, öltözés miatt megy a hiszti, az idôhúzás, este a lefekvés miatt megy a hiszti, reggel megint álmos, megy a hiszti... A házifeladata egy igénytelenül összecsapott maszat. Az iskolatáskája egy szeméttároló. A tollak, ceruzák beledobálva, mert a tolltartóba nem teszi vissza. A tolltartó a könyvek összefirkálva. Ha nem állok mellette mint valami rabszolgahajcsár, és nem tépem a számat, semmit se rak el vagy pakol be magától.

Komolyan kész idegbaj. Nem az, a baj, hogy nem értünk egyet, vagy mást szeretne, hanem hogy észérvek, vagy a "szépen-kérem" nem mennek át.

Nyilván a verés elítélendô, de simán el tudom képzelni, hogy valaki egyszerûen jobban szót ért a gyerekével, mikor annak már kifejlôdött a "józan esze", és megért ilyen alap dolgokat, mint pl. hogy "csak ahhoz tudunk átmenni, akinek ismerjük a címét, illetve akivel ezt elôtte egyeztettük".