Szülők, mit gondolnátok, ha a gyereketek alig látogatna titeket?

Amúgy lehet hülye kérdés, de te mint szülő mit tudsz nyújtani a gyereknek azért cserébe, hogy hazamegy?

Tudom hülyén hangzik, de én valahogy mindig azt éreztem, hogy "nem éri meg" hazamenni. Ha közelebb laknék akkor egy-egy ebédre még oké. De egy ebédért nem fogok 2x4 órákat utazni hétvégente.

Több napot meg egyszerűen nem szeretek otthon lenni. Oké, ülünk, beszélgetünk, és ennyi. Nem történik semmi.

Cserébe nem tudok a barátaimmal lenni, nem tudok ismerkedni, nem tudok programot sem szervezni.

Szerintem érdemes lehet a kevés találkozás helyett inkább közös élményeket, programokat szervezni. Hogy a kevés együtt töltött időt minőséginek élje meg, és ne csak kényszernek, hogy otthon kell lenni.

Amúgy ez a "hazamenni" kifejezés is érdekes.

Én 15 éve élek Budapesten. Sokáig albérletben voltam, volt olyan ahol évekig laktam és konkrétan otthonom volt. Nem azt mondtam, hogy "megyek vissza Pestre" hanem azt, hogy megyek haza.

Most saját lakásom van, így igazából még kevésbé járok "haza" vidékre.

Én ott csak vendég vagyok, nem az otthonom. Szerintem ezt érzi az is, aki 14 éves kora óta nem az adott helyen él.