Miért nem érti meg anyám, hogy az ilyen húzásai miatt nem mondok el neki semmilyen személyes dolgot?

#17 Érdekes, nekem a feleségem első randi óta velem van. Ismerőseimnek sem volt több 2 randinál. OK, valaki elvált, de második kapcsolata azóta is tart, gyerekük is született. Erre te kiírod, hogy ja, bocsi, 3 kapcsolat, meg egy rakat randin vagy már túl. Közben anyádat szidod, hogy miért osztja az eszet "sosem hallgatsz rám". Nem érzed, hogy talán azért, mert igaza van?

Úgy se értené meg, vagy ha megis is érte nem véltoztatna.

Marha egyszerű. Nem kell elmesélni, nem kell beavatni anyádat. Probléma megoldva. Főleg, ha külön laksz. Ha kérdez a szerelmi életedről, nem kell elmondani. Ha p3edig komoly jelölt lesz, majd bemutatod lánykérés után. Ne legyél már mamlasz.

Ha magad sem akarod észrevenni, hogy már nem vagy óvodás akinek illik beszámolni mindenről, akkor mit vársz anyádtól? Kérdezi, válaszolsz, hogy anyu, felnőtt férfi vagyok, a nemi életem nem tartozik rád. De ezt majd csak akkor, ha majd valóban felnősz. Addig meg izgulj, nehogy anyuka megsértődjön, válaszolgass szépen, okosan.

28, nem tudom, komolyan mondod-e vagy iróniának szántad, de tényleg remélem, hogy elkezdesz végre másképp nézni magadra. És az anyáddal való kapcsolatodra is. Úgy viszonyulsz hozzá mint egy ijedt kisgyerek a nagy és okos felnőtthöz. A fiam és a lányom is idősebb nálad, de hidd el, a mai napig tisztában vannak vele, hogy még az ő anyukájuk(!) is tud hibázni. Azért, mert egyszerűen nincs a földön olyan jövőbelátó ember, aki mindig tudja, melyik döntés lesz a jó. Az majd kiderül utólag. Akkor az tűnik jónak. Ha kiderül, hogy mégsem, akkor majd változtatunk. Ez az élet. A szüleink csak kisgyerekként tűnnek mindenttudónak, valójában ugyanolyan csetlő-botló földi halandók mint mi magunk. Sőt! Amelyik beleragad ebbe a nagy és okos szülő szerepbe, az a rosszabb. Akkor alakul ki ilyen viszony mint nálatok. Ahogy a tizenéves gyerek szobájába sem rontok be váratlanul, úgy a felnőtt gyerekem életében sem vájkálok, főleg nem hozom sorozatosan kellemetlen helyzetbe. (Na nem én, a csodanő, hanem bármely, a gyerekét szerető ember.) Szóval, tanuld meg: szabad hibázni! Majd rájavítasz. Ráadásul a téves választás pont nem hiba, úgy hívják, hogy tanulás. A bicajról is egyre ritkábban esünk le. Addig keresgélj -az élet bármely területén, nem csak a párválasztásban- amíg te megtalálod a saját komfortodat. Anyu meg majd tudomásul veszi. Arról beszélj amiről te akarsz, a többi nem tartozik másra. Gyerekként akár rikácsolhatott is veled, nem tudtál mit tenni. De 26 évesen simán tiltsd meg neki. Ne védekezz, ne magyarázkodj. Közöld vele, meddig mehet el. (Nemcsak ő, bárki más.) Hajrá! (27 voltam)

Ezzel nem tudsz mit tenni. Ne mondj el neki semmit. Én se mondok el anyumnak kb. semmit. Egy ideig azt hittem lehet vele normálisan beszélgetni és mesélni neki, de rájöttem, hogy nem. Ha mesélek neki valamit abból egy sztorit talál ki és meséli a többi tesómnak és nyilván én vagyok a hülye meg a szar. Próbáltam már azt is, hogy csak jó dolgokat mondok el neki, de valahogy abból is olyan kitalát sztori keletkezik, amiben engem ócsáról. Igazából a legtöbb dolog, amit mesél az vagy egyáltalán nem igaz vagy csak minimálisan. Úgyhogy, ha megkérdezi, hogy milyen napom volt, akkor azt mondom átlagos. Ha kéri, hogy meséljek, akkor mondom, hogy nem tudok, mert nem történt velem semmi. Ennek ellenére segítem, amiben kell és látogatom és hívom rendszeresen, de csak azért, hogy ő elmondhassa, amit el akar és lássa, hogy nem szarom le. Szerintem tégy te is így. Ha nagyon nem hagy békén és kérdezi, hogy miért nem mondod el neki, akkor mondd azt, hogy felnőtt vagy és el tudod dönteni, hogy miről akarsz neki mesélni.