Miért nem érti meg anyám, hogy az ilyen húzásai miatt nem mondok el neki semmilyen személyes dolgot?

26/f vagyok ès már egy jó ideje átgondolom, hogy mit is mondok el anyámnak. Régebben, ha elmondtam neki, hogy elkezdtem randizni egy lánnyal, akkor egy hét múlva már azzal jöttek a rokonok, hogy mikor lesz az esküvő. Vagy ha tényleg össze jöttem valakivel, akkor meg állandóan jött a kritikáival. Aztán meg, ha szét mentünk, akkor jött az önelégült megjegyzèsével, hogy én megmondtam, de te soha nem hallgatsz anyádra csak mész a fejed után. Nagyritkán tényleg voltak dolgok amikbe igaza volt, de engem az zavar, hogy neki tetszik, hogy ezt hozzá tudja vágni a fejemhez. Ès nem érti meg, hogy basszus mindenki hoz néha rossz döntést az életébe, de én mindig próbálok ezekhez úgy hozzáállni, hogy igyekszem tanulni belőle.

Mostanában meg anyàm azzal zaklat, hogy miért nem mondok el neki soha semmit, ès elmondtam már neki, hogy mégis miért ès egyszerűen nem veszi èszre, hogy ez milyen mérgező a részéről. Ilyenkor az a válasza, hogy olyan vagyok mint az ápam, akinek nem lehet soha semmit mondani, mert egyből megsértődik.