Ilyen esetben miért kellene a szüleimre hallgatnom? (rasszizmus kérdés)

Ésszerűen nem sok. Ezt nevezik előítéletnek. Valaki képes túllépni rajta, és van aki nem, de az biztos, hogy naponta küzd vele mindenki. Ez az érzelem nem úgy logikus, mint ahogy elsőre gondolod... a következetes rossz tapasztalatokból alakul ki, és most nem csak a közvetlenekre gondolok, sokszor elég, ha körülöttünk mindenki ugyanazt mondja, akor is kialakulhat.

Ha megégetem a tenyerem valahányszor a tűzhelyhez érek, de nem alakul ki bennem előítélet a forró dolgokkal szemben, akkor újra és újra megégetem magam. Aztán persze lehet, lesz olyan tűzhely, ami szembejön velem, és nem forró, de akkor is fenntartásokkal kezelem és kétszer is ellenőrzöm, hogy nincs-e bekapcsolva. De létezhetnek olyan emberek is, akik biztosra mennek és inkább nagy ívben elkerülik az összeset függetlenül attól forró-e éppen vagy sem. Biztosra mennek.

Ilyesmi történik itt is, csak sokkal-sokkal komplexebb módon, csak szemléltetésnek szántam. Ez ösztön, egy megérzés, a hátránya ez, hogy nem a konkrét emberrel szemben, hanem úgy általánosságban fenáll. Kifejezett indok nincs, és nem is lesz, mert estedben nem 1 konkrét személy felé irányul.

Azon kéne elgondolkodnod, fontosabb e neked egy pasi, mint a szeretteit, szüleid, akik feleneveltek téged!

Lehet, egy év múlva már együtt sem lesztek, te meg csak magadra számíthatsz, mert a pasit választottad a családod helyett sok - sok veszekedés árán!

Annak idején nekem egy nő sem ért volna annyira, hogy a családomat ellöljem magamtól...

Párkapcsolatból lehet akármennyi, de szüleinkből nem lesz több!