NAGYON HOSSZU. Gyermekkori lelki es fizikai bantalmazasok. Toxikus anya? Vagy en latom rosszul?

Sziasztok. Ne haragudjatok az ekezetek hianya miatt, nem magyar billentyuzetrol irok. Illetve lehet kisse összeszedetlen a mondandom, nehez irasban kifejezni, hogy pontosan miket is erzek.

Igazabol nem is tudom, hogy hol kezdjem. Mar gyerekkoromban is nagyon viharos kapcsolatom volt anyammal. Folyamatosak voltak a durva ordibalasok, a kulonbozo lelki zsarolasok es nem egyszer fordultak elo a fizikai bantalmazasok is, amit apam altalaban csak tetlenul nezett es amiket a szomszedok termeszetesen mindig vegighallgattak, tekintve, hogy panelben lakva minden hallhato volt. 18 eves koromban masik varosban kezdtem az egyetemet, igy utana mar szignifikansan kevesebbet talalkoztunk igy folyamatosan javult a kapcsolatunk, igy az utobbi 10 evben mar nem fordultak elö a felsorolt dolgok.

Kicsit ugrok az idöben a mostani szituaciora. Mondhatni, hogy ezidaig viszonylag sikeresnek mondhato eletutat mondhatok magamenak igy lassan 30 evesen. Külfüldön elek a felesegemmel es a kisfiunkkal. Megbecsült hivatassal rendelkezem (orvos) es atlag feletti anyagi szinvonalon, boldogsagban eljuk az eletünket.

Kb. 2 honappal ezelött, karacsony elött azonban ismet összevesztünk anyammal egy szinte banalis dolgon, amire ö megint jött a lelki terror modszereivel, a fejemhez vagta, hogy en öt nem szeretem, sz*rba sem veszem, lenezem stb. En erre mondtam neki, hogy mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz, es hagyja abba ezt psziches hadviselest megint. Erre ö kijelentette, hogy akkor mar at se menjünk hozza, majd karacsonykor talalkozunk. (a kivalto ok annyi volt, hogy ö azt hitte szerdan utazunk haza, de mi mar kedden otthon voltunk, mint ahogy azt telefonon jeleztük is neki par nappal a hazautazasunk elött)

Eleg durva dolgokat vagott a fejemhez szinte ok nelkül, ezert en mondtam neki, hogy jolvan, legközelebb akkor beszelek vele, ha bocsanatot kert tölem. Na ez betette a kaput nala. Tudni kell rola, hogy nem csak tölem egesz eletemben, de szerintem soha senkitöl nem kert bocsanatot semmilyen tetteert. Erre a keresemre elhordott mindennek, hogy en hogy kepzelem, hogy ö idaig lealacsonyodik, es különben is nekem kene töle bocsanatot kernem, ahogy vele viselkedtem. Sajnos ezek a modszerei szamomra mar ismertek. Mindig ezt csinalja, hogy ha valakivel összeveszik, akar ugy is, hogy egyertelmüen ö a hibas, addig csüri- csavarja a dolgokat, felhozva regi serelmeket, eljatszva a sertödöttet martir szerepben teszelegve, amig vegül a megbantott szemelynek kell töle bocsanatot kernie. Olyan szinten üzte mindig is ezt, hogy mara sikerült apamat es szinte minden baratjat elmarnia magatol. Egesz gyermekkorom ebböl allt, hogy valakivel mindig össze volt veszve. Ezek utan most ugy voltam vele, hogy nem hagyom magam megint manipulalni, es kitartok a magam igaza mellett, es csak azert is megvarom, amig eletemben elöször bocsanatot ker tölem.

Na hat ebböl az lett, hogy 2 honapja egy szot sem beszeltünk egymassal. Ha esetleg irtam neki viberen, azt mint utolag megtudtam, olvasas nelkul kitörölte, "mert hogy nem akarja, hogy en megint megbantsam öt". Termeszetesen közben a rokonoknak megy a mocskolasom, hogy en undoritoan beszeltem vele, nem is keresem, ujevkor sem hivtam, es kepet sem küldök neki az unokajarol. Ami szinten nem igaz, mert volt hogy küldtem, de ö azt is olvasas nelkül kitörölte. Felesegem probalt vele beszelni, de nala is csak a martirt jatszotta, semmilyen esz ervet nem fogadott el, folyamat az en szemelyemet mocskolta neki. Ment a lelki terror, hogy nem szeretem, lenezem, neki sirva kell elaludnia 52 evesen stb stb stb. Pedig nagyon egyszerü lenne a megoldas, csak fel kene hivnia es bocsanatot kernie. Ez annyira nagy keres tölem?

Igazabol ezen törtenet miatt kezdtem el gondolkozni, hogy lehet-e abban valami, hogy en nem szeretem öt, vagy legalabbis mashogy szeretem. Es ez hozott fel nalam sok olyan gyermekkori serelmet, amit idaig sikerült magamban eltemetnem. Többet között a brutalis vereseket. Elöttem van a kep, ahogy eltorzult fejjel szinte magabol kikelve ordit velem, miközben a hajamnal fogva rangat es teljes erövel üti a fejemet. Ez nem egyszeri eset volt, többszor vert el fakanallal is. Es ezek melle jöttek a heti szintu brutalis ordibalasok velem, amik utan napokig szegyenkezve jartam szomszedok elött akik ezeket vegighallgattak. Apam utolag bevallotta, hogy öt allandoan faggattak a baratai, hogy hogy kepes egy ilyen nö mellett megmaradni, amit nem ertek en sem.

De emelle el kell mondani, hogy mindig probalta nekem megadni, a lehetöseihez merten legtöbbet. A legjobb iskolakba jarhattam, ha barmi targyi dolog kellett azt megkaptam. Egyetem alatt vegig tamogatott engem barmi kellett. Igy elmondhatom, hogy a felaldozasai nelkül biztos nem tartanek ott, ahol ma tartok. De közben nekem is büntudatom van, hogy ezek ellenere sem tudom öt teljes szivemböl szeretni. Ugy erzem, hogy a viselkedese felem gyerekkoromban egy olyan tüske a mai napig bennem, amit szerintem nem tudtam rendesen feldolgozni, csak ezidaig elnyomtam magamban.

Felesegem teljesen ki van ra akadva, mert ugy beszelt rolam a telefonban neki, ami szerinte elfogadhatatlan, egy anyanak sosem szabadna szerinte ilyen kijelenteseket tennie a fiarol. Öszinten amiket mondott anyam, nalam szinte meg sem ütik az ingerküszöböt, mert egesz eletemben ezeket kaptam.

Mit gondoltok a helyzetröl? Kijelenthetö-e hogy anyam egy toxikus, bantamazo szemelyiseg, vagy en latom rosszul a dolgokat, es ezek belefernek a gyereknevelesbe? (Amugy a profilja teljesen beleillik a "martir anyatipusba)