Felnőttkori szülői telefonhívások ?

10.12, igen sok embert ismerek (20-60 év közöttieket), akinek azért ment tönkre pl a párkapcsolata, mert a szülő nem volt képes leszakadni a felnőtt gyerekéről, mert folyton hívogatta telefonon a felnőtt gyerekét, sőt az is meg volt szabva, hogy mikor kell a kedves mamával reggel, meg este is beszélgetni a semmiről és ha bármilyen oknál fogva a beszélgetés elmaradt, ment a szemrehányás. Olyanokat is ismerek szép számmal, akinek sosem lett párkapcsolata a túlságosan ragaszkodó szülők miatt.

A titka az, hogy neked kell határt szabni, ha a szülő erre nem képes még akár harag, vita árán is, de a saját érdekeidet csak Te tudod képviselni. Én is megvívtam a magam harcát sok évtizede a szüleimmel és pont azért, mert látom, láttam, mennyire káros viselkedés ez a gyerekre nézve, én nem vagyok ilyen szülő. A felnőtt gyerekeimet akkor keresem telefonon, messengeren, ha van valamilyen mondanivalóm, de egyébként is rendszeresen találkozunk pár hetente, akkor mindenről tudunk beszélgetni.

19.29, nem a 15 perccel van a gond, hanem azzal, hogy nincs elvágva a köldökzsinór. Egy egészséges fiatalnak a saját életére, a párjára, a saját gyerekeire kell koncentrálnia, nem arra, hogy anyukával reggel és este meg kell beszélni az időjárást. Az sajnos a szülő hibája, problémája, ha nincs más élmény az életében, mint a felnőtt gyerekén csüngni, várni a napi rendszerességű telefonhívását és ha nem képes belátni azt, hogy ezzel mennyire terheltté teszi a saját gyereke életét, akkor az elég nagy baj.

Láttam nem egy ilyen telefonhívást, amikor a felnőtt gyereknek már forgott a szeme, amikor meglátta a kijelzőt... Most őszintén, ez kinek jó, kinek öröm egy ilyen kikényszerített beszélgetés?

Nem sokkal jobb érzés, amikor a gyereked, ha nem is naponta, de azzal hív fel magától, hogy "képzeld anya, ez és ez történt ma velem" ? Én ezt sokkal többre értékelem, mint a kikényszerített, felszínes, menetrendszerinti, kötelező, de unott köröket.

Aki azt írta, törődj a szüleiddel, tartsd a kapcsolatot, nem túlzás a napi pár perc, az durván le lett pontozva.

Aki azt írta, hogy küldd el őket a francba, mit képzelnek, hogy érdekli őket a saját gyerekük, azok meg felpontozták magukat.

Durva... van baj a világgal, és az a legrosszabb, hogy akik így élnek, mert elmrtak maguk mellől mindenkit, vagy nincs is családjuk, azok úgy vannak vele, hogy másnak se legyen már jobb. Frusztráltak, mentálisan nincsenek rendben, saját magukkal sincsenek kibékülve, és ilyen alapon kb "dögöljön meg a szomszéd tehene is", ha nekem nincs kire számítanom, másnak se legyen. Azok az emberek, akik ilyen válaszokat írtak, egész egyszerűen boldogtalanok a saját életükben, és ezt vetítik ki másra. A boldogtalanság irigységet és gonoszságot szül. Aztán lehet ezt is lepontozni, nyilván ugyanezen indokokból. De azért majd megmagyarázzák, hogy nem azért...