Mit tennétek a helyemben, vidéki fiatalként?

Vidéken élek a szüleimmel, de már egyre nehezebben viselem. Vannak napok, amikor konkrétan ki sem mászok az ágyból és legszívesebben csak aludnék egész nap, hogy észrevétlenül teljen az idő. Egyáltalán nem járok sehova, maximum havonta egyszer hagyom el a házat, de ezzel még talán sokat is mondtam. Nem tudok találkozni vagy beszélgetni sem senkivel, mert szinte az összes barátommal megszakadt a kapcsolatom. A szüleim pedig sokszor csak estére érnek haza és egyébként sem olyan jó a kapcsolatunk, eleve más korosztály is stb. Több a konfliktus is közöttünk. Itt helyben nem ismerek senkit és nincsenek is programok vagy helyek, közösségek, ahova el tudnék járni. A tömegközlekedés kiszámíthatatlan mert nem csak ritkán járnak a buszok, de folyamatosan késnek és gyakran ki is maradnak járatok. Emiatt ebben is a szüleimre vagyok utalva, akiknek viszont sokszor terhes engem furikázni és nem is mindig érnek rá. Ráadásul helyben maximum bevásárolni lehet, de bármi egyebet szeretnék (mondjuk elmenni egy könyvtárba, edzésre járni, megnézni egy filmet a moziban, beülni valahova enni-inni stb.) az egy 1 órás vonatúttal kezdődik, ami nem hangzik soknak, de a körülmények miatt macerás. Egyébként egyetemista vagyok, de nem kaptam kollégiumot és már nem is nagyon kell bejárnom, ezért a szüleim nem támogatják az albérletet és egyedül szerintem nem tudnék fenntartani még egy szobát sem. Eddig nem is vettek fel dolgozni sehova és már kezdem is elengedni, talán inkább a szakdolgozatomra szeretnék koncentrálni mert közeleg a leadási határidő. Viszont így nagyon nehezen tudok koncentrálni a tanulásra is, túl fáradtnak érzem magam és nincs hozzá motivációm. Tudom sokaknak ez first world problem, de én már nem bírom ezt a bezártságot.