Szerintetek apám rossz ember volt?
Olyan szülői példa van elöttem, hogy apám, és anyám dolgozott, egy jó pár évre el voltunk hagyva, és csak ketten éltünk apámmal.
Mi össze szoktunk ketten, apám igen egyszerű pasi volt, érdeklödési köre a foci volt, és egyszerű ételeket meg tudott főzni, mosogatni nem szeretet, így kevés edényünk volt és tányérunk avagy poharunk.
Ruhából se volt nagy ruha gyüjtögetés abból is minimalista dolgok voltak, egyszóval nem igazán lettem egy pláza csajos avagy nem igazán lettem el kényeztetve.
Mikor anyám vissza tért az életünkbe, hiba volt vissza fogadnia mert félig még szerette, de félig még harag volt benne, és bélyeg lett a kapcsolatukon hogy elettünk hagyva, és hogy mi van ha újra el hagyj bennünket. Volt hogy kért pénzt apámtól, de apám ki osztotta olyankor hogy miért, ha forditva lenne és ő kérne tőle pénzt adna? Vagy az gázos lenne csak mert ő férfi és ő meg nő? És az volt a mottoja hogy soha ne várjunk el, vagy kérjünk a másiktól amit nem tudunk be tartani.
Apám egy fiúként nevelkedett fel a 3 lány testvére mellett, tudta mikre képesek a nők, a lány testvérei álltal.
Amikor el hagyott bennünket az anyám, csak mert nem tetszett neki az anyagi körülményeink ő nem futott utána, mert ha egy nő/férfi el hagyj a pánz miatt akkor sokkal jobb egy ilyen érdek ember nélkül mintsem vele, így fogta fel, és mondta ezt nekem.
Viszont olyan ember lettem ez álltal, hogyha valakit szeretek sose kérnék tőle se segítséget, se pénzt se semmit mert félek akkor ezzel ártok a kapcsolatunknak, mert üzletben nincs barátság, és nincs semmi. Akik iránt nem érzek úgy azoktól pedig simán meg tudom tenni.
Lehet el lettem nagyon rontva?
válasza:Csak a fő kérdésre válaszolva:
Apád nem volt rossz ember, sőt, mint apa kifejezetten kiváló volt.
Jó lenne, ha nem lennének ezzel kapcsolatban kétségeid!
A többihez:
Én sem kéregetnék egy bimbózó kapcsolatban semmit (pénzt különösen nem) a partneremtől, viszont amikor már együtt élünk, akkor nem is kell kéregetni, mert normál esetben közösen osztjuk be a pénzt.
válasza:Sajnos 14 éves koromban meg halt, és anyámmal ezután 3 évet éltem majd amint tudtam menekültem tőle.
És nem kaptam normális szülői példákat hogy mi jó és mi rossz efféle és kezdem meg kérdőjelezni hogy lehet hogy selejtes lettem a rossz példák miatt.
( Amugy meg külön kasszán voltak. )
válasza: válasza:Igen csak miután vissza fogadta az anyámat, utána sokszor azt láttam rosszul bánik vele, és mint írtam külön kasszán voltak, és folyton rá kiabálta hogy mivel vissza lett fogadva így huzza meg magát stb.
Ergo nem egy boldog szülői kapcsolatot láttam mint példa ...
válasza:#7
Apád egyetlen komoly hibát követett el, mégpedig azt, hogy visszafogadta.
Sajnálatos, hogy a párkapcsolatuk ennyire elhibázott volt, de a rossz példa is példa, te majd megfontoltabban fogsz dönteni!
válasza:Mivel kicsi voltál, ezért valószínűleg nem láthattad, hogy mi történt közöttük. Sajnos már megkérdezni sem tudod. Nem tudhatod, hogy mi miatt ment el anyud, nem tudhatod, hogy miért nem voltak közös kasszán stb. Én szüleim is külön kasszán voltak, mert anyám imád még most is inkább ékszereket vásárolgatni, mint hasznos dolgokat... Nagyon rossz volt a házasságuk, elváltak mikor 17 éves voltam, addig minden nap veszekedés ordibálás. Mai napig derülnek ki dolgok, amiket gyerekként nem tudtam/ nem értettem, pedig 28 éves vagyok már.
Rengeteg sérelmem és rossz berögződésem van a szüleim kapcsolata miatt, de szerencsére sok könyv van, ami segít feltárni ezt a témakört, segít gyógyulni. Persze ott a pszichológus és terápia is.
Szerencsére 12 éve boldog és stabil párkapcsolatban élek, de sokat kellett érte dolgoznunk párommal, sokat kellett fejlődnöm és változnom, leszoknom a rossz beidegződésekről, megtanulnom bízni és tisztelni őt. Nem egyik napról a másikra változik az ember, de ha tudod a problémát, és hajlandó vagy változtatni, dolgozni a jobbért, akkor sikerülni fog. Nem kell tökéletesnek lenni, elég, ha őszintén törekszel és kis lépésekben, de haladsz.
Párkapcsolatban a legfontosabb az őszinteség, tisztelet és bizalom. Őszintén el kell mondani a párodnak, hogy pl: "néha elkap a féltékenység és emiatt túl kontrolláló és gonosz leszek veled. De szólj ilyenkor és nyugtass meg kérlek. Legyél türelmes velem, és segíts feldolgozni magamban ezt az érzést." - ez nekem rengeteget segített, párom is nyitott volt ebben, türelmesen megnyugtatott, megígérte, hogy nem fogom emiatt elveszíteni, megérti, hogy mi miatt lettem ilyen és pár éven belül teljes elmúltak ezek a kontrolláló, féltékenykedő rossz érzéseim - egyszerűen féltem attól, hogy elhagy valakiért/valamiért. Utáltam magamat, és nehéz volt elhinnem, hogy ő szeret, ezért rettegtem, hogy talál jobbat, sőt, sokszor direkt szabotáltam a kapcsolatunkat, hogy essünk túl rajta (a szakításon), hisz úgyis el fog hagyni...
Ez nagyon komplikált és összetett dolog, plusz kell egy olyan partner, aki szintén kész arra, hogy megdolgozzon a boldog kapcsolatért. De partner nélkül is már csak saját magadért megéri változni, szembe nézni a problémákkal, a múlttal és fejlődni, készülni a jövőre. Visszatekintve óriási utat tettem meg és minden pillanat megérte. Eljutottam odáig, hogy szeretem magamat, tudom, hogy ha egyedül lennék is boldog lennék. Páromnak hálás vagyok és tisztelem őt azért, amiért mellettem kitart és szeret ugyanúgy minden hibámmal együtt. Persze neki is vannak sérelmei, de az ő szülei mai napig boldog házasságban élnek, amit csodás látni.
válasza:Nem értem a problémádat. Ennek mi köze van apádhoz?
Apukád normálisan felnevelt.
De te miért kérnél bárkitől is pénzt? Én senkitől nem kérek, nem hogy olyantól nem, aki közel áll hozzám, de mástól sem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!